„Én felállok, és megyek tovább, mert már nem vívok szélmalomharcot." – Ha az élet téged sok mindenre megtanított, a régi barátok viszont még mindig, tizenöt évvel később is egy helyben toporognak, mi mást lehetne tenni?
Egy vérbeli túrázó listája mindarról, amit a természettől kaphat az ember.
Megírtuk leveleinket saját kamaszkori önmagunknak... a vallomásainkból készült videót már láthattátok (ha még nem néztétek, meg, ajánljuk, hogy azzal kezdjétek, a linket az alábbi cikkben is megtaláljátok). Most jöjjenek a levelek, teljes terjedelmükben. Első kör: Both Gabi és Fiala Borcsa.
„Arra gondoltam, hogy ennek az embernek két hét öröm sem jutott az egészből. De közben én és még annyian micsoda érzelmeket éltünk át... Na, nekem aztán nem veheted el a boldogságomat!" A magyar válogatott utolsó meccse után olvasónk taxiba ült...
Egy gyerek születése sok terhet ró a családra. A konfliktusok száma szaporodik, a szabadidő és az anyagiak pedig drámaian lecsökkennek. Na igen, de... és itt sorolhatnánk a gyerekvállalás előnyeit. Mindent összevetve, mégis kik boldogabbak: a gyereket vállaló, vagy a gyermektelen felnőttek?
Mondhatnánk azt is, hogy cicaharc... De inkább kutya-macska háború (na jó, párbeszéd... szerű) lett Szentesi és Joós István nézetkülönbségéből. Hol lakik a boldogság és mennyibe kerül? Vol.3. Utolsó, befejező rész.
Méghogy szinglinek lenni nem jó?! Nem jó, hanem egyenesen gyönyörűséges. Mondja Szentesi. (De azért aki akar, az csak maradjon együtt a társával. Senkit sem akarunk semmire rávenni. Tényleg.)
A boldogság olyan illékony, hogy szinte észre sem veszed, ha nem vagy elég figyelmes. Olvasónk pályázatából megtudhatjátok, hogy még akár egy betegség dacára (vagy épp annak segítségével?) is meg lehet találni hétköznapok harmóniáját.
Vannak, akiknek el kell veszteniük „mindent" ahhoz, hogy rájöjjenek, egyáltalán nem a „minden" szükséges a boldogsághoz.
Kárpáti Judit meséje gyönyörű példa arra, hogy az élet a rosszindulat ellenére sem áll meg.