Mi tesz hétköznapivá egy párt: az, hogy milyen nemmel születtek? Esetleg az, hogy a nemi sztereotípiáknak megfelelően élnek? Vagy inkább az, hogy önmagukkal békében, egymással szeretetben és szabadon léteznek? Március 31 a transznemű láthatóság világnapja – ebből az alkalomból mutatjuk meg egy egymást szerető, óvó emberpár, Ivett és Atanáz hétköznapjait.
„Jóval több történet és perspektíva létezik, mint egyedül a heteroszexuális fehér középosztályé, melyet látunk és magasztalunk” – német színészek álltak ki amellett, hogy a filmekben és sorozatokban a szexuális orientáció vagy a nemi identitás ne jelentsen skatulyát a szereposztásnál.
„A »nem az én dolgom« nem jó tanácsadó: ma a transzneműek emberi jogai kerülnek veszélybe, de ha egy kormány ezt képes megtenni egy közösséggel, megteheti bármelyik másik, a megszokottól eltérő réteggel is,
és mikor már senki sem marad, aki melléd állhatna, mert mindenkit ellehetetlenítettek, már késő lesz felemelnünk a hangunkat.”
Ha a nemi identitásod nem egyezik azzal, amit a társadalom rád kényszerít, akkor onnantól kezdve elképzelhetetlen nehézségekkel kell szembenézned nap mint nap. Főhajtás Ivett előtt, aki sok szenvedés, egy válás és öngyilkossági kísérlet után belevágott az álma megvalósításába: hogy végre az lehessen, akinek mindig is érezte magát.
Vajon milyen gyerekkora volt egy ma ladyboy-ként, azaz nemváltás utáni férfiként élő thai kisfiúnak? Például ilyen:
A történet szereplői egytől-egyig muszlim vallású férfiak, azaz nők, vagyis transzneműek, akik eredeti nemükkel képtelenek azonosulni.
„Kívánom, hogy egyszer a Budapest Pride-on is átélhessem ezt a mesés érzést, és a nem túl távoli jövőben egyszer önmagam lehessek a hazámban is" - írja Zoli, a Londonban élő meleg magyar srác.
„A férfi nem szükséglet, hanem luxuscikk.” Többek között ezt mondta a ma 70 éves Cher! Mi meg azt mondjuk, hogy éljen soká az örök díva!
Egy kamasz fiú, aki lánynak született. Transznemű. Az nem kifejezés, hogy nem könnyű helyzet. Küzd becsülettel, és mi tiszteljük amiatt, hogy 16 évesen kiáll önmagáért. És tiszteljük a szüleit, amiért kiállnak érte. Olvassátok el a Jázminban született Tóbiás gondolatait.
Rengetegen elolvastátok múlt héten a búcsúlevelet, amit az édesanyja írt az egykori Jázminnak. Most pedig itt az apa üdvözlete Tóbiásnak, és mindannyiunknak, fontos kérdésekről: