„Az idei anyák napja nekem arról szól, hogy fizikailag elveszítettem az első gyermekemet, de most először látom életemben igazán, mennyire fantasztikusak a szüleim. Még csak nem is hétköznapi hősöknek érzem őket, szerintem messze túlszárnyalnak mindent, ami hétköznapi." – Olvasnivaló anyák napja előestéjére...
Egy kislányt rendszeresen erőszak éri az otthonában. A bátyja veri, az apja megerőszakolja. Ő a szekrénybe menekül előlük. A lány ma már felnőtt, és egy cikksorozatban néz szembe a történtekkel. Most azzal a – jogos – kérdéssel, hogy: hol volt egész idő alatt az anyukája?
Megrendítő és egészen felkavaró történet a valóságból. Egy nő végre szembenéz azzal, mi történt vele gyerekkorában. Új sorozat, olvassátok el. Tudjuk, hogy fáj, de igazi. És fontos.
Sajnos nem lehet elég korán elkezdeni a drogokról való beszélgetéseket a gyerekekkel. Ha nem akarod, hogy inkább ő világosítson fel téged ez ügyben, akkor így fogj neki:
Mit tehetsz, amikor kiderül, hogy a gyereked transznemű? Éva a következőt tette: elsiratta és meggyászolta azt, akinek hitte, és elfogadta őt annak, akinek született. Mert Jázmin-Tóbiás a gyereke. Bármilyen nemű, akkor is az övé. Megrázó, felkavaró és főleg: igaz történet.
Vajon mi játszódik le egy haldokló fejében? Mire gondol az utolsó napokban? Másképp tekint addigi életére? Mi a legnagyobb fájdalma? Ezekbe a fájdalmas igazságokba vezet be vendégszerzőnk, aki egykor hospice önkéntesként dolgozott.
Emlék. Örök. Emlék. Nagymama. Karácsony. Rúzs és Tükör. Szentesi Éva. Pont.
Tegye föl a kezét, aki fejfájós. Most az, aki ismer ilyet és a falra mászik tőle. Akkor ti mind olvassátok el Judit cikkét, aki túlságosan is közelről ismeri az életeteket. Mert az övé is olyan.
Risztov Éva, ahogy még sosem láttad: felszabadultan, kiegyensúlyozottan, ereje és humora teljében. Mindezt úgy, hogy fizikai fájdalmakkal kel és fekszik. Járt már a pokol legmélyén, aztán Londonban, a csúcsok csúcsán. Most pedig Rióra készül – akkor is, ha az anyukája „eltiltotta" a hosszútávúszástól.
Huszonévesen még tele vagy bizalommal. Megnyílsz, elfogadsz, befogadsz, szeretsz, odaadod magad. Ám ha megrendül ez a bizalom, legközelebb már gyanakszol, begubózol, elzárod magad elől a változás lehetőségét... talán egy kicsit meg is savanyodsz. De akkor mi a teendő?