Teljes életet élni krónikus betegséggel: lehetséges? – egy érintett gondolatai
Szokjak hozzá, oldjam meg, legyen a probléma számukra láthatatlan. Legyek olyan, amilyen egy átlagos, munkaképes korú nő.
Szokjak hozzá, oldjam meg, legyen a probléma számukra láthatatlan. Legyek olyan, amilyen egy átlagos, munkaképes korú nő.
Amikor valaki láthatatlanná válik a szemünkben, az neki is feltűnik, ezáltal egyre inkább önmagát is semminek érezheti.
Képes lehet a mesterséges intelligencia pótolni az empátiára való vágyunkat? A cikkből kiderül:
Van-e mód arra, hogy csökkentsük a megcsalás esélyét egy kapcsolatban? Egy új tanulmány szerint igen!
„Fáradunk, izolálódunk, beszűkül és deformálódik a gondolkodásunk, mentálisan és testileg is egyre sebezhetőbbekké válunk” – írja a tanárok, diákok, szülők mentális állapotáról pedagógusként dolgozó olvasónk. Mi segíthet, hogy kitartsunk?
A cikkben szereplő két top 10-es listát nyugodtan egészítsd ki kommentben!
Az együttérzésről a legtöbben azt hiszik, pontosan tudják, micsoda. A kutatásokból mégis az derül ki, sokan rosszul csinálják: elkerülik vagy belefulladnak. Miért? Hogy lehetne másként? Mutatjuk a tudnivalókat, fejlesztési módszereket.
„Muszáj ráébrednünk, hogy a pedofília bűne határtalan. Itt ugyanúgy előfordul, mint a távoli országokban… Szerintem fel sem fogjuk, ez mekkora üzlet, multimillió dolláros bizniszről beszélünk” – állítja Roslund svéd író, akivel legutóbb megjelent könyve kapcsán beszélgettünk.
„Nagyon nehéz kívülállóként a gyászt kezelni. Ha pedig valaki a gyermekét veszíti el, az nemcsak a közvetlen családnak, de mindenki másnak is egy lelkileg rettentően megterhelő hír. És bizony a gyászoló családok nagyon különbözően reagálnak.” Vajon eléggé odafigyelünk rájuk? Kellő empátiával kezeljük a környezetünkben azokat, akiket hatalmas veszteség ért? Erről tanakodik a rákban elhunyt kislány, Izus anyukája.
Hogy miért kell beszélnünk a kimondhatatlanról, az elviselhetetlenről? Doffek Gábor szerint azért, mert a gyászt mindannyiunknak tanulni kell, ezzel is erősítve magunkban az empátiát és a másik felé való érző szívű odafordulást.