„A férfi, akinek nem kellettem eléggé” – olvasói történet
„Nézem őt. Várom, hogy mi lesz. Ma mit fog mondani? Szerelmesen néz, fürkészi a tekintetem. Hánynom kell.”
„Nézem őt. Várom, hogy mi lesz. Ma mit fog mondani? Szerelmesen néz, fürkészi a tekintetem. Hánynom kell.”
Egy bennünket évezredek óta foglalkoztató kérdésre adhat választ ez a cikk.
Válni sosem könnyű
Vissza, onnan.
Ha voltál már hasonló cipőben, mondd, van még remény a boldogságra?
Egy igazán extrovertált, megértő és támogató pasi írását olvashatjátok a feleségéről, aki viszont teljesen introvertált.
Azóta eltelt egy év. És te ott mosolyogsz a képen egy olyan nővel, akit talán még az anyukádnak is bemutatnál...
Bíró úr, kérem! Én ártatlan vagyok!
Zúg a hűtő. Van két órám, amíg hazaérsz. Hogy kiderüljön, ez az utolsó beszélgetésünk lesz-e, vagy az első, tiszta lapokkal.
„Annyi minden van, amit szeretnék elmondani. Hogy még fél évvel a szakítás után is megszakad a szívem minden reggel, amikor munkába menet átrobog a vonat a településen, ahol élsz.”