Mindent felülíró tabula rasa: esik a hó
Takaró a fájdalomra... néha ilyen a hóesés. Főleg egy szakítás után.
Takaró a fájdalomra... néha ilyen a hóesés. Főleg egy szakítás után.
„Addig is, amíg arra várunk, hogy elhagyjam a párom, miért nem szórakozunk egy kicsit?” – Ugye? Ugye...
True story. Ahogy mondani szokás.
„Tisztelt cím, ezúton jelentkezem szívátültetésre. Ez a szív nem kell nekem, mert fáj. Össze van törve..."
A nem az azt jelenti, hogy nem. Akkor is, ha együtt jártok, akkor is, ha felmegy a lakásodra, akkor is, ha elfogadja az italt előtte. A nem az nem. Érted?
Poszttraumás zenehallgatás igen gyakorlott szakértőnk útmutatásai alapján: ON!
Hogy fájhat ennyire az, ami már nincs is...?
Megvolt a szakítás. Mi maradt utána? Vagyis... inkább: ki?
Illúzió VS. valóság... Sarolta végleg leszámolt az illúziókkal. Kemény volt az út, de végigment rajta, és még önmagát is túlélte.
„Nincs rendszer és nincs szabály, tudom. Nekem. Most. Nincsen. Tehát átlépem a kupac szart, és megyek tovább. Kicsit bűzösebb a szellőm, de az övék is az." Léna írása: irodalomba csomagolt élet.