Húsleves – avagy hogyan lehet lezárni nyolc közös évet, ha szereted a másikat?
Szomorú, szép búcsú, ami épp annyira finom és zökkenőmentes, mint amennyire belemar az ember szívébe.
Szomorú, szép búcsú, ami épp annyira finom és zökkenőmentes, mint amennyire belemar az ember szívébe.
A szakítás fájdalmas pillanata, amikor rádöbbensz, hogy a másiktól már réges-rég elbúcsúztál. Csak akkor még nem vettétek észre.
„Nézem őt. Várom, hogy mi lesz. Ma mit fog mondani? Szerelmesen néz, fürkészi a tekintetem. Hánynom kell.”
Lehet, hogy csalódást okoztak, vagy összetörték a szívedet, de egy biztos: ezek nélkül a férfiak nélkül nem lennél ugyanaz az ember.
Vajon miért megy el, akit így szeretnek?
Vajon az, akit hamarosan elhagynak, ugyanúgy megérzi előre a szakítást, mint a haldokló a halálát?
Egy emlék, ami mindenkinek ismerős lehet... Csak nem mindenki tudja így megírni.
„Most múlik pontosan”, engedd, hadd menjen...
Ken ju fíl dö lav tunájt?
„Annyi minden van, amit szeretnék elmondani. Hogy még fél évvel a szakítás után is megszakad a szívem minden reggel, amikor munkába menet átrobog a vonat a településen, ahol élsz.”