Ünneplés közben újraéledhetnek bennünk gyerekkori sérelmek, megoldatlan feszültségek. Könnyen visszacsúszhatunk a múltba: apróságok miatt is támadunk, lefagyunk vagy magunkba zárkózunk. Mutatjuk, mit tehetsz azért, hogy meghúzd a határaidat, és a jelenben maradj, a felnőtt énedben.
Kivel értesz egyet? Milyen számodra az ideális ünnep?
„Mindenkinek megvan a maga élete, munkája, gondja, kihívása, gyereke, kutyája, macskája, kinek mije. Van, hogy hónapokig nem találkozunk, nem is beszélünk. Aztán ha összekerülünk, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Kimaradt egy csomó idő? Lemaradtunk életeseményekről? Sebaj. Behozzuk a lemaradást. A lényeget úgyis tudjuk.” Olvassátok el Anna Eszter írását, úgyis mindenhol nagy családi összejövetelek lesznek hamarosan. Hangolódjatok ezzel a WMN-naplóval!
„Mostanra majdnem teljesen elsüllyedt az árbóc is. A derekamig ér a hideg víz, a nap lassan lemegy. Nincs más hátra, úsznom kell.”
Ki csinál meleget a kihűlt lakásba és ki varázsol fényt a sötétségbe?
Aljas viccek tárgya vagy áldás a családnak? Herczeg Zsolt anyósokról, menyekről, vőkről.
Százhuszonöt szilvafa. Két körte, egy alma, három málna. Egy családtörténet. Két ember, két nap, két ásó, egy földfúró meg két birs. Talán ha összekötöm a számokat, kirajzolódik a teljes ábra.
A szülővé válás a régi barátságok utolsó koporsószöge? Néha sajnos igen. Elmélkedés a felnőttkori barátságok elmúlásáról és megmaradásáról.
„Érdekes, hogy az emberben sokszor akkor a legerősebb a hiány, amikor a másik ott van tőle karnyújtásnyira.”
És a gyermekvédelemtől ki védi meg a családokat? Szabó Anna Eszter írása az anyák karjaiból kiszakított babákról és a családokról, akik egy rasszista rendszer áldozataivá váltak.