Egy édesanya, aki olyan korán meghal, hogy szinte emlék sem marad utána. Egy apa, aki nem jól szeret. Egy mostohaanya, aki legszívesebben kiradírozna a világból. Egy testvér, aki inkább magát pusztítja el lassan, de biztosan. Egy nehéz élet.
Vagyis egy kapcsolatból. Ami tizenöt éve tart, vagy tizennégy. De lehet, hogy tizenhat. Igazából, mindegy. Szabó Anna Eszter megejtően őszinte és egyenes írása a házasságáról.
Mi a teendő, ha úgy érzed, közeli hozzátartozód, barátod, kollégád nincs jól? Ha azt látod, hogy olyan irányba halad, amivel rosszat tesz magának? Hogyan segíthetsz, meddig terjed a kompetenciád? Mi van, ha a segítő szándék rosszul sül el? Szabó Anna Eszter édesanyjával, Kazimir Ágnes pszichológussal erről beszélgetett. Olvassátok el!
Herczeg Zsolt szokás szerint kertelés nélkül ír valamiről, amiről beszélni se nagyon szokás. Szülői elvárások – vagy épp ellenkezőleg: nehogy már a gyerek sikeresebb legyen. Hú.
A nagy családi ünnepségek után íme, egy elgondolkodtató, érzékenyítő francia vígjáték. Te kinek a testébe költöznél, és miért?
„Nem az az igaz barát, aki biztosan felveszi a telefont, és eljön, ha az éjszaka közepén hívjuk, hanem az, akinek merjük tárcsázni a számát hajnali kettőkor anélkül, hogy szégyellnénk magunkat.”
Ünneplés közben újraéledhetnek bennünk gyerekkori sérelmek, megoldatlan feszültségek. Könnyen visszacsúszhatunk a múltba: apróságok miatt is támadunk, lefagyunk vagy magunkba zárkózunk. Mutatjuk, mit tehetsz azért, hogy meghúzd a határaidat, és a jelenben maradj, a felnőtt énedben.
Kivel értesz egyet? Milyen számodra az ideális ünnep?
„Mindenkinek megvan a maga élete, munkája, gondja, kihívása, gyereke, kutyája, macskája, kinek mije. Van, hogy hónapokig nem találkozunk, nem is beszélünk. Aztán ha összekerülünk, ott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Kimaradt egy csomó idő? Lemaradtunk életeseményekről? Sebaj. Behozzuk a lemaradást. A lényeget úgyis tudjuk.” Olvassátok el Anna Eszter írását, úgyis mindenhol nagy családi összejövetelek lesznek hamarosan. Hangolódjatok ezzel a WMN-naplóval!
„Mostanra majdnem teljesen elsüllyedt az árbóc is. A derekamig ér a hideg víz, a nap lassan lemegy. Nincs más hátra, úsznom kell.”