Százhuszonöt szilvafa. Két körte, egy alma, három málna. Egy családtörténet. Két ember, két nap, két ásó, egy földfúró meg két birs. Talán ha összekötöm a számokat, kirajzolódik a teljes ábra.
A szülővé válás a régi barátságok utolsó koporsószöge? Néha sajnos igen. Elmélkedés a felnőttkori barátságok elmúlásáról és megmaradásáról.
„Érdekes, hogy az emberben sokszor akkor a legerősebb a hiány, amikor a másik ott van tőle karnyújtásnyira.”
És a gyermekvédelemtől ki védi meg a családokat? Szabó Anna Eszter írása az anyák karjaiból kiszakított babákról és a családokról, akik egy rasszista rendszer áldozataivá váltak.
„Borzalmasan szenvedek attól, hogy nem tudom, mit érezhetett, mire gondolhatott a kis ötéves, bölcs fejével. Tudta- e, hogy mi vár rá? Vajon milyen embertelen fájdalmai lehettek? Gondolt-e arra, hogy rossz szülei vagyunk, mert hagyjuk, hogy ez megtörténhessen vele. Vele, aki csak ránk számíthatott. És mi cserben hagytuk, mert nem tudtuk őt megmenteni.” A Svájcban élő anyuka, aki nemrégiben hosszas küzdelem után végül elveszítette a kislányát, ismét írt nekünk.
„A döntéseinket vállalni kell. Az is egy döntés, hogy egy nő szüljön vagy ne. Ha pedig szült, akkor vállalni kell, ami azzal jár” – Balla Eszterrel Chripkó Lili beszélgetett a világjárvány okozta kihívásokról a három gyerek mellett, a színpad utáni vágyakozásról, és arról is, mit tanított Eszternek a Down-szindrómás kislánya, Emma.
A nagyszüleinkből olyan földöntúli szeretet és önzetlenség árad, amelyet Y generációsként Krajnyik Cinti nehezen fog fel. Hogy miért? Kifejti, miközben köszönetet mond szeretett nagymamájának a nagyszülők világnapja alkalmából.
„Különös dolog ez a festés: elengedés és megtartás egyszerre. Az új alatt ott a régi réteg, de már nem látható. Egyik pillanatban megnyugtat, a másikban kiömlik belőlem a múlt, és zokoghatnékom támad” – szerzőnk fest. Már megint, de most másképp. Ecsetvonásai nyomán pedig kirajzolódik valami, ami sokkal több néhány új festékrétegnél.
Szomszéd: ha jó, akkor az áldás, ha rossz, akkor mindennapos kínlódás. Doffek Gábor cikke nem ítélkezni, nem megosztani szeretne, épp ellenkezőleg: jó példákkal, használható gondolatokkal szolgálni azok számára, akik nyitottak erre.
„Sokat írok a női egyenjogúság problémáiról, de az a helyzet, hogy a férfiak sok szempontból ugyanúgy rettenetesen nehéz helyzetben vannak. Ha egyszer a közmegegyezés szerint a férfinak kell keresnie, eltartania a családot, akkor egy fordított helyzetben borzasztó előítéletekkel kell szembenézniük. Mintha nem teljesítenék a feladatukat. Holott számomra az, hogy amíg dolgoztam, ő ellátta az otthoni teendőket és játszott a gyerekekkel, főzött ránk, szerintem férfiasabb mindennél.
Nem is a férfiasság a lényeg ebben, hanem az emberi teljesítmény: méltósággal viselni a helyzetet.”