A látogatási tilalmat akkor sem oldották fel, amikor más intézményekbe már be lehetett menni. Ez pedig sem az elítélteknek, sem a családtagoknak, sem a közösségnek nem tett jót. A Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport vendégposztja.
„Évek óta csak nézem, ahogy elrobog mellettem mások vonata a felnőtté válás útján. Mindenkit eljegyeznek, mindenki házasodik, lagzi lagzi hátán, én pedig ott ülök mindegyiken, és örülök, miközben tudom, van rá esély, hogy ilyenben nem lesz részem. De akkor mi lesz velem? És nekem ez miért nem jár?”
Milyen az élet, ha a család egyik betegségből esik a másikba? Hogyan néz ki a betegségszezon, ha gyerekek is vannak? Olvassátok el Anna Eszter kifakadását, és megtudhatjátok!
A versenysport a macsó férfiasság egyik utolsó bástyája, ahol keménynek kell lenni, mert csak egyvalaki nyerhet, a többiek veszítenek. Pedig a sportban minden benne van, ami segíthet kapcsolódni.
A napszemüveg pedig nem a nap miatt van rajtunk a temetőben…
Kutatások kimutatták, mekkora hatással van a mentális egészségünkre a testvérünkkel való kapcsolatunk. Akkor is, ha sokat beszélünk egymással, és akkor is, ha nem. Mert ő az, aki nemcsak felnőni lát minket, hanem – jobb esetben – megöregedni is. Összefoglaltuk, hogy lehet megalapozni és fenntartani a vele való közelséget.
Neked ilyen családod van? Mi a titkotok?
Te vagy a sofőrjük, a bankáruk, a takarítójuk, a pszichológusuk, mégsem értékelnek eléggé. Sajnos őket nem tudod megváltoztatni, úgyhogy ideje arra fókuszálnod, ami rajtad múlik: húzd meg a határaidat. Összegyűjtöttük, mi segíthet ebben.
„Ha pedig egy gyerek nem talál egy családi feszültségre magyarázatot, akkor gyakran saját magát okolja azért, illetve az innen-onnan felszedegetett információmorzsákból a saját fantáziája segítségével próbálja kitölteni a hiányzó elemeket, megteremtve így egy olyan alternatív valóságot, amely tele van irracionális elemekkel, nem ritkán rémképzetekkel.” A titkolózás tehát nem jó, de az sem, ha túl sok a gyerek számára felesleges információ. Hol az arany középút? Szakértő segít megtalálni.
„Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik nagyon sokáig élt úgy, mintha nem lenne holnap, mintha velünk nem fordulhatna elő, hogy megöregszünk, és nem tudunk már napi 8-10-12-14 órát dolgozni. Mi bizony csak úgy a negyvenhez közeledve kaptunk észbe (ha egyáltalán), és tettük fel magunknak a kérdést, hogyan fogunk megélni majd az állami nyugdíjunkból? (Sehogy.) Vagy: mi lesz a szeretteinkkel, ha valami okból kiesik a jövedelmünk?”