Mi történik, ha az apa időszakosan szabadságolja magát a családból? Mi indokol családilag egy ilyen döntést, és hogyan lehet felkészülni rá? Többek közt ez is kiderül szerzőnk cikkéből. Kérünk benneteket, csak a cikk elolvasása után kommenteljetek!
Egy sorozat, ami leás egészen a korrupt amerikai örökbefogadási rendszer legmélyére, de ami magyar viszonylatban is sok tanulsággal szolgál – már ami az állami gondozásban élő fiatalok lelkét illeti.
Nincs olyan, hogy „a testvérek már csak ilyenek”, és akkor sem normális a testvéri erőszak, ha a családok legalább 80 százalékában elterjedt ez a viselkedés.
Anna Eszter felvette a kesztyűt az otthonát ellepő rendetlenség ellen. Megírta nektek a tippjeit, olvassátok!
„Oszt, lyányom, hát idehordod rám azt a sok szép virágot? Hát mi marad akkor a kiskertbe’?”
„Például, hogy sok kitartással, három emelet cipekedéssel és öt majdnem agyrázkódással bármit meg lehet csinálni, amit csak akar az ember” – és persze még rengeteg dolgot tanít családról, felnövésről. Önmagunkról.
Minden nagymama csodálatos. Vagy talán mégsem?
Nimi születésnapi ünnepségének krónikája. Ha adhatunk egy tanácsot: olvasás előtt készíts magad mellé a kibuggyanó könnyek esetére zsebkendőt!
A látogatási tilalmat akkor sem oldották fel, amikor más intézményekbe már be lehetett menni. Ez pedig sem az elítélteknek, sem a családtagoknak, sem a közösségnek nem tett jót. A Fogvatartottakat és Családjukat Képviselő Csoport vendégposztja.
„Évek óta csak nézem, ahogy elrobog mellettem mások vonata a felnőtté válás útján. Mindenkit eljegyeznek, mindenki házasodik, lagzi lagzi hátán, én pedig ott ülök mindegyiken, és örülök, miközben tudom, van rá esély, hogy ilyenben nem lesz részem. De akkor mi lesz velem? És nekem ez miért nem jár?”