Te vagy a sofőrjük, a bankáruk, a takarítójuk, a pszichológusuk, mégsem értékelnek eléggé. Sajnos őket nem tudod megváltoztatni, úgyhogy ideje arra fókuszálnod, ami rajtad múlik: húzd meg a határaidat. Összegyűjtöttük, mi segíthet ebben.
„Ha pedig egy gyerek nem talál egy családi feszültségre magyarázatot, akkor gyakran saját magát okolja azért, illetve az innen-onnan felszedegetett információmorzsákból a saját fantáziája segítségével próbálja kitölteni a hiányzó elemeket, megteremtve így egy olyan alternatív valóságot, amely tele van irracionális elemekkel, nem ritkán rémképzetekkel.” A titkolózás tehát nem jó, de az sem, ha túl sok a gyerek számára felesleges információ. Hol az arany középút? Szakértő segít megtalálni.
„Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik nagyon sokáig élt úgy, mintha nem lenne holnap, mintha velünk nem fordulhatna elő, hogy megöregszünk, és nem tudunk már napi 8-10-12-14 órát dolgozni. Mi bizony csak úgy a negyvenhez közeledve kaptunk észbe (ha egyáltalán), és tettük fel magunknak a kérdést, hogyan fogunk megélni majd az állami nyugdíjunkból? (Sehogy.) Vagy: mi lesz a szeretteinkkel, ha valami okból kiesik a jövedelmünk?”
Egy édesanya, aki olyan korán meghal, hogy szinte emlék sem marad utána. Egy apa, aki nem jól szeret. Egy mostohaanya, aki legszívesebben kiradírozna a világból. Egy testvér, aki inkább magát pusztítja el lassan, de biztosan. Egy nehéz élet.
Vagyis egy kapcsolatból. Ami tizenöt éve tart, vagy tizennégy. De lehet, hogy tizenhat. Igazából, mindegy. Szabó Anna Eszter megejtően őszinte és egyenes írása a házasságáról.
Mi a teendő, ha úgy érzed, közeli hozzátartozód, barátod, kollégád nincs jól? Ha azt látod, hogy olyan irányba halad, amivel rosszat tesz magának? Hogyan segíthetsz, meddig terjed a kompetenciád? Mi van, ha a segítő szándék rosszul sül el? Szabó Anna Eszter édesanyjával, Kazimir Ágnes pszichológussal erről beszélgetett. Olvassátok el!
Herczeg Zsolt szokás szerint kertelés nélkül ír valamiről, amiről beszélni se nagyon szokás. Szülői elvárások – vagy épp ellenkezőleg: nehogy már a gyerek sikeresebb legyen. Hú.
A nagy családi ünnepségek után íme, egy elgondolkodtató, érzékenyítő francia vígjáték. Te kinek a testébe költöznél, és miért?
„Nem az az igaz barát, aki biztosan felveszi a telefont, és eljön, ha az éjszaka közepén hívjuk, hanem az, akinek merjük tárcsázni a számát hajnali kettőkor anélkül, hogy szégyellnénk magunkat.”
Ünneplés közben újraéledhetnek bennünk gyerekkori sérelmek, megoldatlan feszültségek. Könnyen visszacsúszhatunk a múltba: apróságok miatt is támadunk, lefagyunk vagy magunkba zárkózunk. Mutatjuk, mit tehetsz azért, hogy meghúzd a határaidat, és a jelenben maradj, a felnőtt énedben.