„Nem a te hibád. És nem is a gyerekedé” – A korai vetélés tabuját csak együtt dönthetjük le
Így is lehet(ne): egyedülálló kampányt indított Bécs városvezetése a korai vetélés tabujának ledöntésére
Így is lehet(ne): egyedülálló kampányt indított Bécs városvezetése a korai vetélés tabujának ledöntésére
„Utólag fogalmaztam meg, hogy bár ez a kisbaba nem tudott megszületni, de megszületett belőlem az első regényem. És bár az út, amit bejárt, fantasztikus, a sikere sosem fog kárpótolni a veszteségért.” Gurubi Ágnes író öt évvel ezelőtt vesztette el kisbabáját – ez az ő történetük:
„A velünk történtek hatására derült ki, hogy a mi közvetlen környezetünkben is mennyien érintettek – csak nem beszéltek róla. Holott ez a veszteség ugyanúgy egy életesemény, mint egy kisbaba születése” – mondja Vasali Katalin fotóművész, aki tabudöntő képekbe dolgozta bele gyászát. Filákovity Radojka portrésorozatának következő része.
A perinatális veszteséget még ma is óriási tabusítás övezi, ami az érintettek számára megnehezíti a feldolgozást. Ennek a tabunak a megdöntését tűztük ki célul azzal, hogy ezentúl rendszeresen mutatunk be olyan érintett nőket és családokat – és az egyéni útjukat a feldolgozásban –, akik megmutathatják: senki sincs egyedül ebben a fájdalmas folyamatban.
„Ki vagyok én egy ilyen sosem múló – csak tompuló – hiánnyal, ezzel a kitörölhetetlen veszteségélménnyel, egy ilyen, nem e világi anyaságban?”
„Ez egy különleges anyaság, mert nem földi dolgokkal kell foglalkoznod, hanem a szívedben tovább hordozni a babád létét” – mondja Horváth Réka perinatális szaktanácsadó, akivel Filákovity Radojka beszélgetett egy mélyen tabusított témáról, a perinatális veszteségről.
„Olykor még eljátszom a gondolattal, mi lett volna, ha ott és akkor bizonyos értelemben nem halok meg én is.”
Sokan nem tudják, hogyan közeledjenek azokhoz, akik elvesztették a babájukat, ez pedig további sebeket okozhat. Így fontos e többet beszélni arról, mi jelentheti a gyászolók számára a valódi segítséget a környezetüktől.