Rengeteg ember van, akinek a szülőségben a hiányt kell megtapasztalnia, az ő fájdalmukról viszont senki sem beszél. Nem látjuk őket, ahogy azt sem, min mennek keresztül. A Loupe Színházi Társulás Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá című darabja ezen kíván változtatni.
Minden negyedik várandósság veszteséggel végződik, ám az egészségügyi ellátásban sok esetben a többedik vetélésig nem is kezelik kellő súllyal a dolgot. Holott sok esetben akár már az első veszteség után is fényt lehetne deríteni olyan okokra, amelyek kezelésével esetenként megakadályozható lenne egy újabb, súlyos trauma megismétlődése.
Keveset beszélünk a perinatális veszteségről, arról azonban még kevesebbet, milyen ezzel a veszteséggel tartósan együtt élni. Hogy hiába telnek el hónapok, évek, hiába dolgozol a gyászodon, akár terápiás keretek között is, a legváratlanabb dolgok is képesek visszarepíteni életed legfájdalmasabb időszakához.
Megválaszthatja-e egy nő, hogy milyen nemű orvos lássa el? Mindenképp át kell adni szövettani vizsgálatra, boncolásra a halott magzatot? Milyen típusú pszichés támogatásra lenne szüksége az intézmény részéről egy perinatális veszteséget átélő párnak? A terület szakértőit kérdezte Kőrizs Kata.
Senkinek sincs joga olyan körülmények közé sodorni egy anyát, hogy a kórházi mosdóban legyen kénytelen világra hozni a halott babáját. És senkinek sincs joga elvenni a szülőktől a méltó búcsú lehetőségét.
Mészáros Zsuzsanna, vagy ahogy sokan ismerik, Marge volt az első itthon, aki ismert emberként a nyilvánosság előtt nyíltan és rendszeresen beszélt a saját habituális veszteségeiről, a #nemtabuavetélés mozgalom elindításával pedig arcot adott a sorstársainknak, és a véralvadászavar várandóssághoz kapcsolódó kivizsgálására is felhívta a figyelmet. Zsuzsi sok helyen mesélt már a történetéről, arról azonban még nem beszélt, mi mindenre hatással lehet egy veszteség az ember életében – akár a karrierjére is.
Egy kisbaba elvesztésekor ahány ember, annyi út van a gyászban és az elengedésben is. Visnyei Barbara tartalomgyártó korai veszteségekor a természetes vetélés mellett döntött, és azzal, hogy erről nyíltan beszél, rengeteg nőnek segített már.
Még egy vérvétel, majd még egy. Biztos nincs, csak bizonytalan, és az, aki mindennek a súlyát cipeli.
„Bármennyi veszteséget is élt már meg az ember, mindig történhet olyan, ami váratlan érzelmeket hoz magával. Ki kell mondani: én ma elveszettem valakit. Nem elég helyette annyi, hogy: ez egy nehéz nap volt” – fogalmazza meg a szülészeti ápoló, Ágnes, milyen súlyos jelentéssel is bír az ő szakmájukban a valódi önreflexió.
Bár egy kisbaba elvesztésének tragédiája egyszerre érinti a szülőpár mindkét tagját, sok esetben nagyon eltérő folyamatokon mehetnek keresztül, ami a kapcsolatukra is kihat – a meseterápia azonban segítséget nyújthat az újbóli összekapcsolódásban.