Csepelyi Adrienn: „Nem gyertyát gyújtottam neked, hanem egy egész szilvafát”
Porból porrá. És ezzel néha a legváratlanabb pillanatokban szembesülünk.
Porból porrá. És ezzel néha a legváratlanabb pillanatokban szembesülünk.
Azt mondják, az ember az egyetlen élőlény, aki haláltudattal él, ám a felismerés, hogy az élet véges és megismételhetetlen, annyira ijesztő, hogy kulturálisan is száműztük a halált, eltemettük a tudatunk legmélyére, és a napjainkat az öröklét illúziójában éljük. De mi lenne, ha tennénk egy lépést a téma irányába? Eltöltene minket a félelem és a szorongás, vagy valami egészen más történne?
Otthon, a szeretteink körében szelíden meghalni – kegy. Otthon ápolni és az utolsó útjára kísérni a szerettünket, pokolian nehéz – miközben olyan ajándék lehet az élettől, ami a gyásznak (és az utána következő életnek) is örökre más színezetet ad.
Krisztina számára fontos, hogy ne csak meghallgatás, de írás útján is támogathassa sorstársait: most következő novellájában saját felépülés- és feldolgozástörténetét osztja meg velünk.
Tényleg felülnek az elhunytak a kemencében? És mennyi idő alatt hamvad el egy holttest? Dián Dóri a budapesti krematóriumban járt, és mindent elmesél.
Cliff Burton kiugróan tehetséges zenész volt. Szerette volna ötvözni a heavy metalt a klasszikus zenével – az álmának megvalósítását azonban nem élte meg. Egy turné során vesztette életét.
„Nincs több időm a megátalkodott ítélkezésre és kárhoztatásra. Nincs időm a folyamatos hibáztatás ördögi körére. Csinálják ezt mások. Nekem gyomrom sincs hozzá, nem csak időm. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne csodálattal tekintsünk rá” – mondja a művész, aki már annyi mindent élt túl (apja korai halálát, heroinfüggőséget, majd két fia váratlan halálát), hogy mindenképp érdemes meghallgatni a gondolatait.
Susana Monsó spanyol filozófus szerint nemcsak az embernek van egy konkrét képe a halálról, hanem sok állatnak is, és az emlősök, halak, madarak, hüllők és rovarok vélhetően megértenek valamit az elmúlásból.
Ha el sem tudod képzelni, mi minden teszi különlegessé a VII. sírásóversenyt, ez a cikk neked szól!
A szelfik korában már túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a legőrültebb szituációkban is képesek vagyunk fotókat készíteni. Ezt látva szokás azt mondani, hogy régen bezzeg minden más volt. Úgyhogy most merüljünk el a post mortem, azaz a halottak fotografálásának a történetében! Hogy lássuk, nincs új a nap alatt.