Egy el nem készült magyar képregény szomorú története
7,2 millió forint bevétel, évek óta húzódó megjelenés – egy jó ötlet, és a szomorú valóság.
7,2 millió forint bevétel, évek óta húzódó megjelenés – egy jó ötlet, és a szomorú valóság.
Pénzügyi szepukku Fialáéknál... avagy: itt az október, dübörög a borítékos pénz.
Mi kell ahhoz, hogy egy alapvetően pénzügyi analfabéta ember ne érezze teljesen hülyének magát a bankban? Igazából nem sok. Így járt Both Gabi.
„Van egy álmom” – állítja Dóri. „Egy álmom, amiben a luxusfeleségek arról beszélnek, hogy hol- és mennyi pénzt költenek jótékonykodásra.”
Talán épp itt az ideje, hogy leszámoljunk egy régi tabuval. A saját érdekünkben.
A szeptemberi évkezdés olyan, mintha rendkívül rossz kártyákkal akarnál monopolyzni. Akármilyen mezőre lépsz, fizetned kell. (Remélem, egyszer majd a „Menj a szanatóriumba két teljes körig!” szerencsekártyát is kihúzom...)
Előfordult már veled, hogy a hónap végén fogalmad sem volt róla, mégis, hová tűnt el megint a komplett fizetésed? Íme a forintjaid és a költéseid (annyira nem is bonyolult) lélektana:
„Azt a sok mosolyt és boldogságot, amit itt megéltél, vidd haza Magyarországra” – mondta Szűcs Péternek az egyik külföldi vendéglátója. És hogy még mi hangzott el a tegnapi estünkön? Íme, a beszámoló, rengeteg képpel:
Vásárolni jó. És mindig is az volt. (Tudjuk-tudjuk, de akkor is!)
Hogyan húznak le a magyarokról még egy bőrt? – Vállalkozási kisokos.