A szeptemberi évkezdés olyan, mintha rendkívül rossz kártyákkal akarnál monopolyzni. Akármilyen mezőre lépsz, fizetned kell. (Remélem, egyszer majd a „Menj a szanatóriumba két teljes körig!” szerencsekártyát is kihúzom...)
Előfordult már veled, hogy a hónap végén fogalmad sem volt róla, mégis, hová tűnt el megint a komplett fizetésed? Íme a forintjaid és a költéseid (annyira nem is bonyolult) lélektana:
„Azt a sok mosolyt és boldogságot, amit itt megéltél, vidd haza Magyarországra” – mondta Szűcs Péternek az egyik külföldi vendéglátója. És hogy még mi hangzott el a tegnapi estünkön? Íme, a beszámoló, rengeteg képpel:
Vásárolni jó. És mindig is az volt. (Tudjuk-tudjuk, de akkor is!)
Hogyan húznak le a magyarokról még egy bőrt? – Vállalkozási kisokos.
Fizetni vagy nem fizetni? Ez elvileg nem lehetne kérdés, valamiért mégis az.
„Hogy ezt már óvodás korban el kell kezdeni, ezt a végenincs versenyzést, hogy kinek milyen és mennyi játéka/ruhája/bármije van. És hogy nekünk miért nincs. És mikor lesz...”
Ember tervezz!
„Olyan iskolát, olyan oktatást, melyben minden gyerek élvezettel tanul, mert ő a főszereplő.”
Néha egészen meglepő helyről érkezik a megoldás egy két évtizeden keresztül húzódó elakadásra.