Címke: Elviszlek magammal

A demokrácia a kocsmában lakik, Isten pedig a fűszálakban. A gyerek bejön szobába, a szövegkönyv repül a sarokba. A halálos betegség nevét nem mondjuk ki, hatásait derűsen bosszankodva viseljük, és élünk, élünk tovább, mert élni akkor is jó, ha tele van veszteséggel. Cserhalmi György mesélt magáról DTK-nak az Elviszlek magammal őszi évadának premierjében… mi pedig legszívesebben egész este ezt hallgatnánk.

Most először áll együtt színpadon a feleségével, Tenki Rékával, és rögtön egy gigászi feladatot vállaltak Edith Eva Eger A döntés című könyvének adaptációjával. Ennek kapcsán egy jót beszélgettek DTK-val házasságról, egók harcáról, alá-fölé rendeltségről, határhúzásról, népszerűségről és civilségről. Évadot zár az Elviszlek, méghozzá Csányi Sándor színésszel:

Félti a munkatársait, a családját és néha saját magát is. Már többször megmutatták neki, hoy "hol a határ", meddig mehet el a halmozottan hátrányos helyzetűek ügyében. De a munkakedvét és elhivatottságát nem vehetik el tőle. Politikai karriert egyáltalán nem akar, az Igazgyöngy Alapítvánnyal így is többet tett a mélyszegénységben élőkért, mint ebben az országban szinte bárki. Az Elviszlek magammal e heti vendége az egyik legnagyobb betűs magyar civil szakember: L. Ritók Nóra.

Talán még sosem láttuk ennyire önironikusnak, ennyire kétkedőnek, ennyire útkeresőnek – és ennyire esendőnek, mint most. Az Elviszlek magammal e heti vendége: Alföldi Róbert.

Hogy jössz te ahhoz, hogy az irodalomról beszélj? Hogy jössz ahhoz, hogy ilyen fiatalon híradót vezess? Hogy jössz ahhoz, hogy ne mutogasd a magánéletedet? Hogy jössz ahhoz, hogy saját könyvesboltot nyiss? Hogy jössz ahhoz, hogy lassan 34 évesen még ne legyen családod? Kérdések, amelyekkel az Elviszlek magammal e heti vendége újra és újra szembesül. De ez nem szegi kedvét; halad a saját útján. Nézzétek meg a friss epizódot Szabados Ágnessel!

„Én is ugyanolyan csapágyas vagyok, mint a többiek” – mondja magáról. És tényleg. De pont ezért izgalmas. Egy nem mindennapi fiú nem mindennapi története, avagy: hogyan lett „igazi trógerből” (az ő szavai, nem a mieink) az ország első igazán sikeres afromagyar stand-uposa. Musimbe Dennis az e heti Elviszlekben – érdemes megnézni:

Minden mindennel összefügg, a világunkat és a testünket hálózatok működtetik – ha máskor nem, ezt legkésőbb a pandémia idején mindenki észrevette. A hálózatkutatás mégis a tudomány viszonylag fiatal területe. Nem is volt egyszerű áttörni a falakat és elismertetni a fontosságát… még szerencse, hogy vannak olyan szívós tudósok, akik jól tűrik a kudarcot, és nagyon hisznek magukban. Ismerjétek meg a hálózatkutatás magyar atyját, a világhírű Barabási Albert-Lászlót.

44 évesen egy-egy jól sikerült közös munka vagy éppen beszélgetés után még mindig gyakran azt kapja: „nahát, nem is gondoltam volna”, vagy „milyen kellemes csalódás”. Oláh Ibolyát húsz éve ismerte meg az ország, vagyis… akkor látta, hallotta először. Megismerni igazán sosem sikerült. Talán a friss Elviszlek-epizód picit közelebb visz hozzá mindannyiunkat:

Pszichológushoz jár, antidepresszánsokat szed és kiégett. Ráadásul minderről nyíltan beszél. Ahogy minden másról is, ami foglalkoztatja, akkor is, ha azzal évezredes határokat feszeget. Hodász András atya abbahagyta azt a YouTube-csatornát, amely az ország egyik legismertebb papjává tette. Kiégés, csalódottság, a társadalom állapota, gyógyulás és újjáépülés… na meg a „szupererőt kölcsönző” reverenda; itt a friss Elviszlek magammal, nézzétek meg:

Egyáltalán nem lehet (és nem is kell) kategorizálni. Sem zenészként, sem íróként, de még szülőként sem. Apa lett húszévesen és ötvenévesen is, és állítja: hatéves, örökbe fogadott fiával most sokkal átgondoltabb ebben a szerepben, mint anno. A Kistehén zenekarral végső búcsúra készülnének, de Kollár-Klemencz Lászlónak esze ágában sincs abbahagyni az alkotást (hála istennek). Itt a friss Elviszlek, nézzétek: