Címke: félelem

Budának is, Pestnek is számtalan arca van. Lehet értük rajongani, lehet őket szeretni... vagy épp meghökkenni... és aztán kitalálni egy mesét belőle, ahogy tette azt vendégszerzőnk a kislányával.

Rengeteg múlik azon, az óvónők hogyan kezelik a víztől rettegő, megszeppent ovisokat. Valós élmények ugyanazon a helyen, két egészen eltérő iskoláról:

Egy kislányt rendszeresen erőszak éri az otthonában. A bátyja veri, az apja megerőszakolja. Ő a szekrénybe menekül előlük. A lány ma már felnőtt, és egy cikksorozatban néz szembe a történtekkel. Most azzal a – jogos – kérdéssel, hogy: hol volt egész idő alatt az anyukája?

Megrendítő és egészen felkavaró történet a valóságból. Egy nő végre szembenéz azzal, mi történt vele gyerekkorában. Új sorozat, olvassátok el. Tudjuk, hogy fáj, de igazi. És fontos.

Mi azt kívánjuk, hogy Dórinak ne kelljen soha többé ilyen rettenetes témáról írnia a Londonból jelentkező rovatában.

Beszéljünk a pillanat kultuszáról. Valóban annyira fontos „megélni a jelent"? Akkor is ha a jelen ijesztő és szomorú? Tényleg semmire sem jó a stressz, a szorongás? Na, nézzük!

Tudjátok, mi az a ranidafóbia? A mi 17 éves Csengénk tudja... túlságosan is jól. De mi lesz így a békakirályfikkal? Békaundor a békaszezonban, Körös-parti lakóhellyel súlyosbítva. Ajjaj.

Újra és újra előkerül a dilemma: ki mellé állsz a szív és az ész párbajában? Mész vagy maradsz? Hol van nagyobb szükség rád? És te mit akarsz valójában?

Jaaaj, de várta már Anettanyu, hogy elhúzzon otthonról a férje a két gyerekkel! De a kaland egy kicsit (nagyon) másképp ért véget, mint ahogy azt eltervezte...

Nem csak a közoktatásra férne rá egy komolyabb átalakítás. Sajnos a gyerekvédelem is rettenetes helyzetben van. Óriási elvárások, komoly kötöttségek, pénzhiány, előítéletek és rossz szabályozás jellemezte az elmúlt tíz évet. És a tipikus hozzáállás: „ez nem a mi történetünk". Pedig dehogynem.