Magyarországon jelenleg is negyedmillió nő él bántalmazó kapcsolatban, hetente egy nővel pedig végez korábbi vagy jelenlegi partnere. Bár egyre többet tudunk az erőszak természetéről, a túlélőnek messze nem csak a bántalmazójával kell megküzdenie, ha szabadulni akar a kapcsolatból.
Nem lett jelentősen több ügy (tehát nem csökken meghatározó módon a látencia), nem születtek jogszabályok, amelyek rákényszerítenék az intézményeket, hogy komolyan vegyék a zaklatásos és bántalmazási ügyek megelőzését, és a közbeszédben változatlanul tetten érhetők az áldozathibáztató, az elkövető felelősségét elkenő, a „metoo miatt már udvarolni sem lehet rendesen” típusú nonszenszek. Avagy: mire mentünk azzal, hogy kiszabadult a szellem a palackból?
Megváltozhat-e egy bántalmazó? Mit tehet az egyén egy bántalmazó kapcsolatban ma Magyarországon? Milyen állapotban van a magyar áldozatsegítő rendszer? Szakemberek és túlélők közösen keresték a választ a kérdésekre, a megoldást a hiányosságokra.
Annyi fontos mondat hangzik el ebben a beszélgetésben, hogy hirtelen nem is tudjuk, mit emeljünk ki belőle. Álljon itt talán csak ez a rövid párbeszédrészlet:
– Boldog vagy?
– Nagyon.
D. Tóth Kriszta vendége az Elviszlekben ezen a héten Renner Erika, aki sokkal több, mint „a lúgos orvos áldozata”.
Ha a hallgatás fáj, milyen lehetett átélni?
Egy vezetőedző meccsbéli szitkozódása – saját csapatának verbális bántalmazása – kapcsán vizsgálatot indított az MLSZ. Íme, a botrány tanulsága és legfontosabb kérdései számunkra:
Lehetnének vicces gyerekkori történetek is, de valahogy mégsem azok…
Ha valaki előtted nyílik meg, fontos, hogy vigyázz rá.
Elhagyták, becsapták, kihasználták, megerőszakolták, minden lehetséges módon bántalmazták és semmibe vették – egészen más mindezt látni is, mint csak hallani róla.
A düh természetes emberi érzés. A másik szándékos bántása, a manipuláció, az önkontroll hiánya, vagy az önreflexió nélküli erőszak viszont már nem az. Sokszor mégis nehéz megtalálni a határt az „egyszerű” bunkóság és a bántalmazás között.