Címke: bántalmazás

Ha valaki előtted nyílik meg, fontos, hogy vigyázz rá.

Elhagyták, becsapták, kihasználták, megerőszakolták, minden lehetséges módon bántalmazták és semmibe vették – egészen más mindezt látni is, mint csak hallani róla.

A düh természetes emberi érzés. A másik szándékos bántása, a manipuláció, az önkontroll hiánya, vagy az önreflexió nélküli erőszak viszont már nem az. Sokszor mégis nehéz megtalálni a határt az „egyszerű” bunkóság és a bántalmazás között.

Mózes Zsófi elvégezett egy képzést, és most önkéntesként vesz részt egy nők jogaiért küzdő civil szervezet munkájában. Segélyvonalas hívásoknál segít túlélőknek, akik az ország legkülönbözőbb pontjairól telefonálnak, mindannyian más és más élethelyzetben vannak. Közös bennük, hogy egytől egyig hálásak, amiért valaki ítélkezés nélkül meghallgatja őket, és hisz nekik. Miről árulkodik ez?

„Hajlamosak vagyunk más mércét használni azokkal a gyerekekkel, akik már fiatalon nagyon kemény munkával komoly fejlődést és eredményeket érnek el. Fontos annak tudatosítása, hogy a jövőbeni sikerek érdekében ne áldozzuk fel az egészséges és boldog gyerekkorukat” – gyerekpszichológus vendégszerzőnk a tánc világában tapasztalt visszaélésekről és azok megelőzéséről:

Egy magyar felmérés szerint az LMBTQ-gyerekek több mint 80 százalékát éri verbális zaklatás az iskolákban, de a szekálás és akár erőszakba torkolló bántalmazás más csoportokat sem kerül el az oktatási intézményekben. De kinek a védelmére számíthatnak a gyerekek: a túlterhelt tanárokéra vagy a szellemként felbukkanó, szintén túlterhelt iskolapszichológusokéra, akiknek sokszor csak az önszorgalmukon múlik a szakmai tudásuk tágítása?

„Zsófika, te semmiből nem tanulsz?” – kérdezett vissza nevetve dr. Hevesi Kriszta nemrég egy műsorban, amikor Szabó Zsófi arról érdeklődött, hogy milyen típusú férfiakat érdemes kerülni. Bár a kérdés nem Mózes Zsófihoz szólt, mégis megszólítva érzi magát.

Egy bántalmazás történetének megítélése gyakran az „elhiszem vagy nem hiszem el” kérdéskörre korlátozódik, ami viszont attól is függ, nekünk milyen személyes tapasztalataink vagy tudásunk van a problémáról, illetve mennyire vagyunk képesek elfogadni, hogy a világban olyan dolgok is megtörténhetnek, amelyek ellentétesek a mi élményeinkkel. Ezt járta körül jogász szakértőnk, dr. Gyurkó Szilvi.

Nincs olyan, hogy „a testvérek már csak ilyenek”, és akkor sem normális a testvéri erőszak, ha a családok legalább 80 százalékában elterjedt ez a viselkedés.

„Az egyházon belüli szexuális visszaéléseket legtöbbször átlagos emberek követik el, akiknek nagyobb hatalmuk van, mint az áldozatoknak, és olyan környezet veszi őket körül, amely ezt a hatalmat igazolja és elfogadja” – állítja Nyúl Boglárka szociálpszichológus, aki kollégáival az ELTE-n a magyarországi katolikus közösség körében végzett kutatást a szexuális visszaélések észleléséről és kezeléséről.