„Rohan az idő, megállítanám, de nem lehet, mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább” – énekelte Koncz Zsuzsa anno, és milyen igaza volt! Te is észrevetted, hogy egy idő után(!) az idő milyen bolondos bukfencezésbe, csalafinta zsugorodásba és hatékony sűrűsödésbe kezd? Valószínűleg a gyerekek bolondítják meg.
A nő, aki jobban érezt magát a ruandai őserdőben, mint az amerikai civilizációban. Az ember, aki jobban szerette az állatokat, mint a saját faját. A nő, aki miután teherbe esett a National Geographic fotósától, inkább úgy döntött, elveteti a gyereket, mondván „az ember nem lehet egyszerre címlaplány és terhes”... Az lehet, hogy valaki egyszerre borzongató és csodálatra méltó? Lehet hát.
Azt mondják, az igazi társak nem akarnak, nem is tudnak egymás nélkül élni. A gyász egy szemüveg. Egy ezüstlánc. Emlékek és szeretet. Igaz történet anyáról, aki 55 nap múlva követte apát. És a gyerekeikről, akik villámgyorsan felnőtté váltak a gyászban.
Akármennyire is igyekszel, a baba érkezésére nem lehet eléggé felkészülni. Így járt ezzel ez az angol apuka is, akit meglepetésként ért a krónikus alváshiány mértéke, a csecsemő bőgése és légzése, hogy a pelenkacsere kihívásairól már ne is beszéljünk. Szerencsére mindezt meg is írta, mi pedig remekül szórakoztunk rajta.
Pásztory Dóri kisfia éppen ma lett kétéves. Az anyukája ezzel a levéllel köszönti őt, mindannyiunk örömére. Isten éltessen, Ferenci Barnabás! Téged és a szüleidet is!
Ettetek már mutyit? Nem? Sajnálhatjátok... Krisztáék családjában a szakács apuka mellett az anyuka nem nagyon rúghatott labdába a konyhában, de a mutyival mégis beletalált valamibe. Főszerkesztőnk szerint a főzésben nem is az étel a lényeg, hanem az együttlét varázsa. Szívmelengető írás karácsony előtt.
Aki az elmúlt két karácsonyt kétségek között, egy halálos betegséggel harcolva töltötte, az igazán meg tudja becsülni az egészséget és a karácsonyt is. Végtelenül letisztult, egyszerű karácsonyi lista Szentesi Évától. Fogadjátok nyitott szívvel!
Akármennyire is felnőttél már, mégis árvának érzed magad, ha valamelyik szülőd meghal. Árva vagy. Akkor is, ha van melletted valaki, aki szeretettel kíséri a gyászodat. Minden ugyanúgy megy tovább, és mégis minden megváltozik. Szépséges jegyzet az elengedésről és a gyász hétköznapjairól.
Na, az is ritkán fordul elő velünk, hogy szerkesztés közben potyognak a könnyeink. Most ez a nap is eljött, köszönhetően „Koraanyunkak", azaz Emma és Izabel, a koraszülött ikrek anyukájának. A lányok hamarosan egyévesek lesznek, Linda pedig, a Koraszülöttek Világnapja alkalmából odaadta nekünk a tavaly novemberi naplóját...
Hét nap, amely megrengette a világot. Legalábbis egy apukáét. Ahogy azt Kormos Anett elképzelte. Nem tudjuk, hogy sírjunk, vagy nevessünk... Megvan. Nevetünk.