Dórival Londonban: Megértem a bölcsire
Pásztory Dóri nagy elhatározásra jutott: Barnabás bölcsődébe megy. Szerinte mindenkinek jobb lesz így. Két hét múlva kiderül, mit szól ehhez az érintett! Mi nagyon drukkolunk nekik!
Pásztory Dóri nagy elhatározásra jutott: Barnabás bölcsődébe megy. Szerinte mindenkinek jobb lesz így. Két hét múlva kiderül, mit szól ehhez az érintett! Mi nagyon drukkolunk nekik!
Történet abból az időből, amikor minálunk még derékig ért a hó...
Vannak sorsok, amelyek tényleg olyanok, mint egy rossz álom. Kata apa nélkül nőtt fel, aztán a mostohaapja terrorizálta. Amikor már majdnem talpra állt, megbetegedett az édesanyja. Azt reméli, valaki egyszer felébreszti ebből az álomból, és végre boldog lehet. Veled is megtörténhet.
Mi az oka annak, hogy a gyerekek soha semmit nem találnak meg? És miért nem értik azt a szót, hogy nem? Hát a rettegett „holnapra kell"-ről hallottatok-e már? Öt gyermeki szó, öt súlyos csapás a szülői fülnek.
Ma ünnepli 57. születésnapját Böjte Csaba ferences szerzetes, aki a Dévai Szent Ferenc Alapítványával temérdek nehéz sorsú gyerekről gondoskodik Erdélyben. Mi ezzel a cikkel kívánunk neki sok boldogságot és egészséget, hogy nélkülözhetetlen munkáját minél tovább folytathassa.
Mi az, amihez mindenki ért, és jobban is tudja nálad, hogy hogyan kellene csinálnod? A foci. A politika. Ééés: a gyereknevelés! Naná.
„Rohan az idő, megállítanám, de nem lehet, mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább” – énekelte Koncz Zsuzsa anno, és milyen igaza volt! Te is észrevetted, hogy egy idő után(!) az idő milyen bolondos bukfencezésbe, csalafinta zsugorodásba és hatékony sűrűsödésbe kezd? Valószínűleg a gyerekek bolondítják meg.
A nő, aki jobban érezt magát a ruandai őserdőben, mint az amerikai civilizációban. Az ember, aki jobban szerette az állatokat, mint a saját faját. A nő, aki miután teherbe esett a National Geographic fotósától, inkább úgy döntött, elveteti a gyereket, mondván „az ember nem lehet egyszerre címlaplány és terhes”... Az lehet, hogy valaki egyszerre borzongató és csodálatra méltó? Lehet hát.
Azt mondják, az igazi társak nem akarnak, nem is tudnak egymás nélkül élni. A gyász egy szemüveg. Egy ezüstlánc. Emlékek és szeretet. Igaz történet anyáról, aki 55 nap múlva követte apát. És a gyerekeikről, akik villámgyorsan felnőtté váltak a gyászban.
Akármennyire is igyekszel, a baba érkezésére nem lehet eléggé felkészülni. Így járt ezzel ez az angol apuka is, akit meglepetésként ért a krónikus alváshiány mértéke, a csecsemő bőgése és légzése, hogy a pelenkacsere kihívásairól már ne is beszéljünk. Szerencsére mindezt meg is írta, mi pedig remekül szórakoztunk rajta.