„Nem azé, aki fut, aki akarja, hanem azé, akinek adatik” – Húsvét, várakozás a nővérpult mögül
„A lelkem mélyén tudom, hogy tényleg nem lesz semmi baj, és ők ketten megkapják a legnagyobb ajándékot. Meg fogják kapni.”
„A lelkem mélyén tudom, hogy tényleg nem lesz semmi baj, és ők ketten megkapják a legnagyobb ajándékot. Meg fogják kapni.”
A meddőség valamilyen formája minden ötödik párt érinti ma Magyarországon. Harminc éve született az első lombikbébi itthon – és sokaknak még mindig ez a módszer jelenti az egyetlen reményt.
Íme egy szép történet arról, hogy sohasem szabad feladni a reményt.
Mi történik, ha egyik napon arra ocsúdsz, hogy addig-addig hajtottad a karriert, és igyekeztél megteremteni a biztos anyagi hátteret a gyerekszüléshez, míg szinte teljesen kifutottál az időből... És szomorúan szembesülsz azzal, hogy a nőgyógyászati rendeléseken te vagy az egyetlen, aki nem terhesgondozásra, hanem meddőségi kezelésre jött...
Renáta elmesélte, mi mindenen ment keresztül azért, hogy gyereke szülessen, és miként békél meg lassan azzal, hogy ez talán sohasem fog vele megtörténni. Az írását a múlt héten közöltük. Ami ezután történt, arra nem számítottunk. Sem ő, sem mi.
Meddig lehet küzdeni egy gyerekért? Egy gyerekért, aki nem akar megfoganni? Hogyan fogadja el egy nő, hogy nem lehet anya? Egy olvasónk megrázó küzdelme a gyerekért különösen érdekes nagy port felvert korábbi cikkünk fényében, melyben egy másik olvasónk épp arról írt, mennyire nem tudott mit kezdeni a gyerekeivel, az anyasággal...