„Volt egy rettenetes visszatérő álmom: egy füstölgő cigaretta voltam benne, aki egy kihalt sikátorban halad előre, majd egyszer csak szertefoszlik, és vértócsa lesz belőle.”
„Ha lenne 100 kívánságom, akkor sem kérném azt, hogy másmilyenek legyenek a kezeim. Szeretem őket. Mert te megszerettetted őket velem.”
Mert a boldogság igenis nyálas! És mi pont így szeretjük.
Tragédia, üresség, feldolgozás. A magzatukat elvesztő nők sokszor egyedül maradnak a fájdalommal, a szégyenérzettel, az önváddal. Hogyan lehet valamelyest megkönnyíteni ezt a folyamatot?
Vannak olyan tárgyak, amelyek végigkísérnek születésen és halálon, boldogságon és bánaton, síráson és nevetésen... Juditnak épp a fia babakocsija volt ilyen. Na, de mi lett vele, miután Milán kinőtte? Mindjárt kiderül...
Na, ilyen is nagyon ritkán van... hogy a mi sokat látott főszerkesztőnket ennyire meglepje egy beszélgetőtársa. Váratlanul érzelmes és drámai nagyinterjú a magyar gasztroélet fenegyerekével, Jókuti Andrással.
DTK öccse élete első apák napjára készül. Hogyan érkezik meg az apaság? Hogy adódnak össze az érzések? Mekkora súlyt helyez rá a feladat? És mit gondol az apák napjáról? Egy (nagyon) friss apuka, D. Tóth András írása.
Ebben a csodálatosan szép és gazdag magyar nyelvben vajon miért nincs szó az édes mostohákra?!
Molnár Ferenc Caramel igazi népmesei hős. Hosszú utat járt be a cigányteleptől a telt házas Aréna színpadáig. Mit mondanak rá ma a telepi srácok? Hogyan adja át másfél éves kislányának a kultúráját? Mikor sírt utoljára? És az új dal, benne magyar népzenei motívumokkal, „amiért majd biztos megkapom, hogy nem vagyok hiteles".
„És én azóta elveszetten állok a világ közepén, azzal a biztos tudattal a lelkemben, hogy rajtam nem segíthet már senki emberfia többé." Gyönyörű írás, amely emléket állít az életnek és a halálnak.