Egy túlhajszolt, egymásnak ellentmondó elvárásokkal teli világban sokszor nem könnyű kismamának lenni. Az anya-magzat kapcsolatanalízis a pszichológia egy olyan eszköze, amely többek között abban is segít, hogy erősítse a várandós nő kompetenciaérzését, valamint kapaszkodót ad ahhoz, hogy a világ zaját megszűrve az anya könnyebben kapcsolódhasson magzatával.
Mit csinál pontosan egy dúla? Hol a helye a szülés-születés folyamatában? Sok száz végigkísért várandósság után mik a szülőszobákban (is) szerzett tapasztalatai? Kőrizs Kata könyvet ajánl:
Milyen kisbabának lenni ott, ahol az anyukád a földön, legyek között szoptat? Ahol kakas repül a kiságyadra, vagy ahol rengeteg a tárgy, de kevesebb a rokon? Dokumentumfilmet ajánlunk az első évről.
A jó riporter tájékozott és elhivatott. Az igazán jó, vérbeli riporter viszont elsődlegesen EMBER, és mindig, minden helyzetben meg is marad annak. Mer közel menni, bevonódni, sérülni és gyógyulni az alanyaival együtt. Épp ilyen Hadas Kriszta is, a SzuperWMN-díj közéleti jelöltje.
Újraindult a Jön a baba című sorozat, megnéztük, szerettük. Tévés szakmai ajánló és személyes rajongás Flórától.
Persze, a biztonságunk a legfontosabb. De vannak dolgok, amikért megszakad a szív, hiszen képtelenség megélni őket online.
„Addig azért párszor megfordult a fejemben, hogy tényleg csak gyomorrontásom van, és mennyire ciki lesz, hogy hazaküldenek minket a szülészetről” – egy „kezdő” kismama pityergős-nevetős szülésnaplója.
Vannak születések, amik szétzúznak egy barátságot, és vannak, amik még erősebbre fonják.
Minden úgy történt, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: randizás, együtt járás, összeköltözés, lánykérés, majd esküvő. Már csak a baba hiányzott, de nem sokáig. Szinte azonnal összejött. Aztán…
Amikor előkerül egy szüléssel, születéssel kapcsolatos rémtörténet, a sok támogató, és hasonló emlékeket felidéző komment mellett mindig megjelennek a „mi is kibírtuk, nem kell picsogni” szemléletű hangok. De tényleg mindent ki kell bírni? Most szakértők mondják el, hogy mit igen és mit nem.