Dr. Benkovics Júlia az ország (de legalábbis a magyar közösségi média) egyik legismertebb nőgyógyásza. Kisfia születésekor kezdett ismeretterjesztésbe az Instagramon, és ma már hatalmas a rajongótábora. Nem véletlenül: a humánus, betegközpontú, empatikus orvoslás híve és gyakorlója. És ami még nagyon fontos: érthetően, viccesen ír a legkényesebb témákról is – a menstruációtól kezdve a gyerekek szexedukációjáig.
Mennyit tudunk a saját testünkről? És mennyire vagyunk képesek beszélni róla – mondjuk, a gyerekeinkkel? Miért van közük a férfiaknak a hüvelygombához és a menstruációhoz? Mi a kapcsolat a vagina és az agy között? És hogyan végződik a vicc, amelyik úgy kezdődik, hogy „két nőgyógyász megérkezik szülni a szülőszobára”? Az év legszókimondóbb Elviszlek-epizódja.
„Tudtok ajánlani jó nőgyógyászt?” – merül fel gyakran a kérdés különféle Facebook-csoportokban, a kommentszekcióban pedig csak úgy záporoznak a nevek, szubjektív információkkal kiegészítve. Az ajánlás és mások személyes élménye hasznos kiindulópont lehet, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy nem vagyunk egyformák.
Számoljunk le a vaginamítoszokkal!
Bár az inkontinencia még sok esetben tabusított, dr. Pethő Boglárka szülész-nőgyógyász szerint a nők 56 százalékát, azaz több mint felét érinti élete során. Mik lehetnek a hajlamosító tényezők egy kismama esetében, és hogyan orvosolható a probléma? Krajnyik Cintia írásából kiderül.
Sok kismama aggódik a nyaralás alatt: fürödhet-e tóban, tengerben, medencében. Szakértőket kérdeztünk a témában:
Mikor kell először nőgyógyászhoz menni, és kinek? Milyen sűrűn járjunk? Ha nem élünk szexuális életet, akkor miért kell? Hogyan készüljünk a vizsgálatra? Szerzőnk egy szülész-nőgyógyász és egy szexuálpszichológus szakértővel járt utána e kérdéseknek.
„Az a fajta kiszolgáltatottság, amit akkor éreztem, amikor deréktól lefelé meztelenül, széttárt lábakkal, a hátamon feküdtem egy kengyelben, és egy olyan idegen férfi vizsgálódott a lábam között, aki tiszteletlen, goromba volt velem, vagy semmibe vette az érzéseimet…” – Miért ismerős ez sokunknak, és hogyan lehetne másképp? Erről írt Kerekes Anna.
„…még egy évvel korábban is azt hangoztattam: majd a gyerek eldönti, hogy mikor szeretne jönni, és hogy irracionálisan sokat nem szeretnék tenni érte, például egyáltalán nem látom magam előtt, hogy képes lennék lombikra, akkor inkább nem lesz gyerek, én ekkora áldozatot nem tudok hozni ezért a dologért, majd akkor utazunk sokat, és úgy is nagyon boldog életünk lesz. Haha!”
Miért nem érzi egy egészségügyi dolgozó, hogy hol vannak a határok vizsgálat közben?