„Na, de legalább beindult végre a feloldási folyamat. Kihirdették, hogy négylépcsős lesz, és most vagyunk a nulladik, előkészítő fázisban, vagyis az első lépcsőn… vagyis akkor módosítsuk, hogy a négy lépcső: az a nulladik fázis, az első fázis, a második fázis és végül harmadik… logikus, nem?” Angéla és Zsuzsa beszámolója Barcelonából.
Nektek mi volt az utolsó képetek, amit kiposztoltatok a karantén előtt?
„Ne nyávogj már, hát vannak ennél fontosabb dolgok is!” Ismerős?
Akarjuk-e majd a régit vissza?
„De ha engem is így megrengetnek az események, hogyan álljak ki ezek után emberek elé arról beszélni, milyen jó dolog a változás?”
Nektek milyen élmény volt először kimozdulni a karanténból?
Ez a nap más, mint a többi…
„A saját veszteségét mindenki maga cipeli. A virágban, amit a temetőbe visz, a konyhaasztalon halmozódó csekkekben és az ütött-kopott robogókon, amiken az ételszállítós dobozba a rendelések mellé egy-egy összetört álmot is csomagoltak.”
Arccal az újfajta rendben levés felé. El fogunk jutni oda. Együtt.
„Az sem baj, ha időközben megtanulunk egy s mást, fejlődünk, változunk, hogy ha majd véget ér a járvány, akkor ne csak felépüljünk, hanem meg is gyógyuljunk. Úgy igazán. Kívül-belül.”