Sokan mondják, hogy nem kell akkora feneket keríteni egy szülésnek, hiszen „gyerek bent nem marad”, de ma már pontosan tudjuk, hogy egy negatív szülési tapasztalásnak kézzelfogható társadalmi kára, a pozitívnak pedig milyen sok hozadéka van. Szakértővel vesszük végig, hogy mégis min múlik, hogy akár teljesen ugyanazt a szülésélményt egyikünk jónak, másikunk traumának élheti meg.
Steiner Kristóf elmeséli, milyen gyerekkori traumák vezettek a borderline személyiségzavarának kialakulásához.
„Anyám rétegei egyenként hámlanak le nem rólam, nagyon lassan, puhán tépve. Rettegve figyelem, mi marad alatta. Marad-e valami alatta?”
Neil Gaiman nagyszerű műve megtanít minket arra, mit jelent egy trauma után visszaszerezni a hatalmadat, és újjáépíteni a birodalmadat.
Két ember között a fájdalom a legjobb ragasztóanyag?
Ma van a boldogság nemzetközi napja, úgyhogy megpróbáltuk megfejteni a titkát. Pontosabban: a titkait. Mást mond ugyanis a pszichológia, a filozófia, a mesék, a művészet vagy éppen a bruttó nemzeti boldogságértéket bevezető ország.
„Őszinte beszélgetés veszteségről, gyászról, traumáról és gyógyulásról” – ezt ígérte a világhírű, magyar származású orvos a beszélgetés elején. Azt, hogy mennyire sikerült ezt teljesíteni, D. Tóth Kriszta írta meg, aki megvette a jegyet, és becsülettel végignézte a közel másfél órás élő szeánszot.
„Ez egy különleges anyaság, mert nem földi dolgokkal kell foglalkoznod, hanem a szívedben tovább hordozni a babád létét” – mondja Horváth Réka perinatális szaktanácsadó, akivel Filákovity Radojka beszélgetett egy mélyen tabusított témáról, a perinatális veszteségről.
„Ilyenkor már megértjük, hogy van, ami úgy marad, a terhét egy egész életen át hurcolni kell.”
Hogy milyen terápiába járni? Hát nem olyan, mint a filmeken.