Címke: trauma

A függőség nem a szerhasználattal kezdődik. Egyre növekvő szakirodalma van a kisgyerekkori trauma szerepének az addikció kialakulásában, amit még ma is rengeteg tabusítás, szégyenérzet és tévképzet övez. A függőséget jellemgyengeségnek gondoljuk, holott egy – sok esetben súlyos kimenetelű – betegségről van szó, amelynek gyógyítása során az egyre elterjedtebb álláspont szerint nem az addikciót magát, hanem a kiváltó fájdalmat kell kezelni: a gyerekkorból eredeztethető szeretetlenséget, az elfogadás, odafordulás és biztonságérzet hiányát. Itt a Beszélnünk kell! legújabb epizódja egy szinte mindenkit érintő témával:

„Most 37 éves vagyok, és pár hónappal ezelőttig, az apám haláláig nem tudtam kimondani ezeket a szavakat. Testileg és lelkileg is bántalmaztak és megaláztak.” A cikket csak erős idegzetű olvasóinknak ajánljuk.

Miközben körbeautóztuk Budapestet – és életének fontos helyszíneit a Dohány utcai zsinagógától a gyerekkori házig –, Dr. Máté Gábor magáról, a családjáról és a feleségével való kapcsolatáról is sokkal többet mesélt, mint amennyit szokott. Hogyan betegít minket a társadalom, miért vannak veszélyben a nők, hogyan választ helyettünk párt a gyerekkori traumánk, és hogyan gyógyulhatunk együtt a társunkkal… erről is beszélt a világhírű magyar orvos-traumakutató az Elviszlekben.

Krétaevés, jégcsapnyalogatás, egymás bokájának összezúzása: mindent elkövettek a gyerekek, hogy ne kelljen edzésre menniük. Rettegtek ugyanis az edzőktől. Olvasónk visszaemlékezései a nem is olyan régmúltra.

„Ha elhagy az apád, az súlyosabb trauma, mintha meghalt volna.” Doffek Gábor nagyon felhúzta magát.

Drakula szerepe a csúcsra repítette, onnan viszont hatalmasat zuhant: Lugosi Béla élete tele volt forgatókönyvbe illő fordulatokkal, amik egy horrorfilmhez talán kevesek lennének, egy drámához azonban biztosan nem.

Traumakötés vagy traumás kötődés… egy szókapcsolat, amit azok, akik valaha éreztek függés jellegű, szinte eltéphetetlen kapcsolódást az őket (akár érzelmileg) bántalmazóhoz, jól ismernek. Igaz, a kifejezést sokszor csak utólag találják meg arra, ami történt velük. Amikor laikusként valaki bántalmazó kapcsolatokról hall, az egyik első kérdés, ami felmerül, hogy miért nem lép ki belőle rögtön az áldozat… A válasz nem egyszerű. Erről beszélget a mai podcastban D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi.

Mielőtt bárki visszasírná a Horthy-korszakot (és szobrokat avatna), jó, ha tudja, milyen állapotok voltak itt annak idején, és mi mindenre képesek kétségbeesésükben az emberek.

Mi fáj? Gyere, meséld el valakinek. Vagy legalább írd le, aztán égesd el. A titkoknak ugyanis pusztító hatásuk lehet az egyénre.

Ha gyerekként elhanyagoltak vagy bántottak, mindennél fontosabb, hogy felnőttként megtanuld, és gyakorold az öngondoskodást.