Jó darabig a kényszer hozta, hogy az örökölt zománcos lábosban, az ütött-kopott edényekben főzzön. Az, hogy bármiből újat vegyen, fel sem merülhetett. Arra már nem jutott pénz. Az idők változnak, a mások tárgyai után való vágyakozás pedig szép lassan átalakul megelégedéssé, a nagyszülők régi tányérjainak megbecsülésévé. Olvasónk novellája.
„A mai napig emlegetjük például, amikor anyának sikerült egy olyan – a leírás alapján decensnek tűnő – kétszintes családi házba szállást foglalni, aminek az alagsorában egy nonstop kupi működött, méghozzá viszonylag sikeresen.”
Vajon mitől volt olyan jó a családi kovászos uborka gyerekkorunkban? És az eper, a fejes saláta, a kifli a nyaralóban? Iliás-Nagy Katalin írása a felejthetetlen nyári ízekről.
Mama nem tűnt el teljesen, a halál nem tudta kitörölni az emlékét. Mama csupán egy kicsit átalakult, a csuklásával és a hatlapos receptjével együtt pedig beleköltözött az unokájába.
A Zöld Pardon, a Gödör, az éppen akkor második hőskorát élő Sziget és a gombamód szaporodó vidéki zenei fesztiválok a kétezres évek fiataljainak meghatározó élményeket adtak. Hiszen kinek ne lenne egy sztorija, amit a barátokkal újra meg újra felidéz, a gyerekei elől azonban gondosan titkolni igyekszik?!
1974-ben, azaz ötven évvel ezelőtt kezdték sugározni az amerikai tévécsatornák a sokunk gyerekkorát meghatározó A farm, ahol élünk című családi filmsorozatot. Bár hozzánk csak évtizedekkel később érkezett meg, azonnal meghódította a nézők szívét, és az Y generáció tagjainak iskola utáni biztos programjává vált.
Kik nem férnek bele a vidéki idillbe? Miért érzünk nosztalgiát a parasztházak, rusztikus bútorok iránt akkor is, ha gyerekként szinte sosem láttunk olyat? Hogyan jelenik meg a vidékben a város – a kiránduló, a hagyományőrző, a gyerekvállalás miatt kiköltöző népek –, és fordítva? A Lélektani határban Csurgó Bernadett vidékszociológus.
Arra vágyom, hogy ne csak mindig a külső, hanem végre a „belső kertemet” is művelhessem… ami csak akkor sikerülhet, ha tényleg pihenek a kertemben.
A gyerekek nem értették, miért nem nyúlhatnak a réges-régi kerekesszékhez. A fájdalmas titkot sokáig őrizte a nagymama. Mígnem egyszer napvilágra derült:
Készen állsz egy igazi nosztalgiakvízre, amellyel felidézheted a kedvenc egykori játékaidat is? Ha igen, repüljön az a lájk!