Lehet tudatosan mérsékelni a szorongást a gyerekeknél és a felnőtteknél? Jótanácsok, tippek, gyakorlatok életvitelszerűen szorongóknak (vagyis szinte mindenkinek). Például az, hogy világjárvány idején egyszerűen semmi nem „ér”.
Gyereket várni bizonytalansággal, kétségekkel, izgalommal átszőtt időszak. És akkor képzeljük el mindezt most.
Mindenkinek üzen valamit a Covid. Az a kérdés, hogy meghalljuk-e. És hogy utána mi lesz.
„És maradjunk huszonkét évesek egy sarokház teraszán” (Szabó Benedek és a Galaxisok: Haver)
Az életben nagyon ritka, hogy valamire vegytiszta érzésekkel reagáljunk – ilyen a gyerekvállalás is. A rózsaszín cukormáz mellett mégis kevés szó esik arról, hogy mennyi ambivalencia, szorongás és félelem kapcsolódhat hozzá még akkor is, ha valaki szeretne gyereket – pedig fontos lenne, hogy ezekről is szót ejtsünk.
Kutyaharapást szőrével? Ha tudatosan elmerülünk a szorongásunk tárgyában, legyőzhetjük? Takács Dalma azt állítja: igen. Ez az ő története:
Van, hogy tudattalanul teszünk magunknak keresztbe. Mi magunk akadályozzuk meg a célunk elérését; például eltolunk magunktól egy számunkra megfelelő embert, benne tartjuk magunkat egy rossz helyzetben, foggal-körömmel ragaszkodunk egy rossz szokáshoz, pótcselekvéssel fedünk el egy döntést… stb. Az önszabotázs veszélyes műfaj.
Életünk során számtalanszor kapunk kéretlen tanácsokat arra vonatkozóan, hogyan kellene viselkednünk, éreznünk magunkat. Még ha jó szándék is lapul mögöttük, ezek a közhelyes mondatok ritkán jelentenek valódi segítséget – főleg egy erősen szorongó embernek. Ideje, hogy tudatosabbak és empatikusabbak legyünk a tanácsaink terén is. Lássuk, milyen mondatokat érdemes elfelejteni:
Ma már nem az a kérdés, hogy szorongunk-e, hanem az, hogy mennyire. Tehetünk ellene valamit?