„Furcsa, hogy nem vagy itt. Aggódom, mi lehet veled. Nem tudok enni, a munkámra koncentrálni, pihenni. Muszáj újra rádírnom, jól vagy-e. Tíz perce nem válaszolsz, biztos valami baj van. Mit tegyek?” – Állj meg, és gondold végig, miért kelt benned ilyen erős félelmeket a másik távolléte.
Egyre több gyerek küzd súlyos szorongással, depresszióval. A friss statisztikák szerint a tíz–tizenkilenc évesek között nő az öngyilkosságok száma. Nincsenek jól a gyerekeink, és ezért mi, felnőttek is felelősek vagyunk. Szembe kell néznünk azzal, hogy mit teszünk, mit tettünk, mit tesz a világ a gyerekeinkkel. Itt a Beszélnünk kell! podcastsorozat harmadik évadának premieradása D.Tóth Krisztával és Orvos-Tóth Noémivel:
Erőltessük be a nevelési intézmény kapuján reggel, akkor is, ha sír? Falazzunk neki, ha nem akar iskolába, óvodába menni? Hogyan segítsünk a gyerekünknek, ha szorong? Szakértővel jártuk körbe a témát:
Miért kell még abból is versenyt csinálnunk, hogy kinek az élete nehezebb?
A perfekcionista nehezen tolerálja, ha hibázik, önmagát erősen kritikus szemmel nézi, és sokat szorong attól, hogy mások a legapróbb tévedések miatt is nevetségesnek vagy esetlennek fogják látni. És míg másokat boldoggá tesz, ha egy nehéz tesztet sikeresen elvégeznek, számára a szinte tökéletes eredmény is lehet lehangoló.
Az iskolakezdés sok gyerek számára egyáltalán nem örömteli, várt esemény, hanem rengeteg szorongás, frusztráció – akár félelem – táptalaja. De mi ennek az oka, és hogyan segíthetünk?
De miért rémisztő a sötét? És miért félünk még felnőttfejjel is? Van ennek valami evolúciós haszna vagy racionális magyarázata? Hogyan küzdhetők le félelmeink, szorongásaink, amelyek újabb és újabb tárgyat találnak magának? Mit gondol erről a pszichológus, a kulturális antropológus és a buddhista tanító?
„Abszurd, hogy még mindig a jelentgetések, fenyegetések, névtelen levelek korát éljük. A házmesterek országa ez, ahol sokan feljogosítva érzik magukat arra, hogy a saját mércéjük szerint ítélkezzenek jó és rossz felett. Párbeszéd helyett, önkényesen, minden jóindulatot nélkülözve.”
Magányra vágyó anyák, apák: kezeket a magasbaaaaa!!!
Lehet tudatosan mérsékelni a szorongást a gyerekeknél és a felnőtteknél? Jótanácsok, tippek, gyakorlatok életvitelszerűen szorongóknak (vagyis szinte mindenkinek). Például az, hogy világjárvány idején egyszerűen semmi nem „ér”.