De miért rémisztő a sötét? És miért félünk még felnőtt fejjel is? Van ennek valami evolúciós haszna vagy racionális magyarázata? Hogyan küzdhetők le félelmeink, szorongásaink, amelyek újabb és újabb tárgyat találnak maguknak? Mit gondol erről a pszichológus, a kulturális antropológus és a buddhista tanító?
Az ember próbál értelmet keresni a sok szörnyűségben, ami történik a világban. És bár Szabó Anna Eszter szerint végtelenül önző dolog, hogy mindenben a „profitot” keressük, de most mégis ezt az utat választja, mielőtt megbolondul.
Valaki beszól, mi meg leforrázva állunk. Otthon bezzeg rögtön beugrik a találó válasz. Így lehet javítani az időzítésen:
Furcsa lények vagyunk: örömünkben sírunk, tragikus helyzetekben nevetünk, világsztárok jelenlétében sikoltozunk, a cukiság pedig agressziót, játékos morgást válthat ki belőlünk… – de minderre van pszichológiai magyarázat!
Szubjektív írás a szorongásoldó gyógyszerekkel folytatott harcról, önelfogadásról, empátiáról.
És ti hogy viselitek a költözéssel, utazással, felmondással járó átmenetiséget?
Az iskolakezdés az egész család számára kihívásokkal teli időszak lehet, a szorongást idén azonban csak fokozzák a státusztörvény okozta bizonytalanságok. De mit tehetünk a nehéz érzések enyhítésére? Szakértőt kérdeztünk a témában.
Ami az egyik oldalról óriási szabadságérzetet és hajnalig tartó bulizást jelent, az a másik oldalról tömegiszonyt, zavaróan sok ingert, frusztráló szituációkat vonhat maga után. Útmutató szorongóknak (és szorongók barátainak) a fesztiválozáshoz Takács Dalmától:
Félrenyelés. Autópálya. Elcsúszás a kádban. Pók. Félni millió dologtól lehet. De mi van ezeknek a (mások szemében esetleg irracionális) félelmeknek a hátterében?
„Most, 40 felett, egy válás után, és egy új szerelemben tapasztaltam meg először, hogy nem baj, ha nem sikerül mindig mindent kézben tartani.”