Légszomj, magas pulzus, halálfélelem. Ráadásul mindez (látszólag) ok nélkül, az éjszaka kellős közepén. A szakemberek már külön nevet is adtak az éjjel jelentkező pánikrohamoknak.
A body doubling nem felügyeletet jelent, és nem is szeretném, ha bárki infantilizálná az ADHD-sokat. Nem arról van szó, hogy szükségünk volna valakire, aki folyamatosan lesi a vállunk fölött, hogy haladunk a munkánkkal. Ellenkezőleg!
A hipochondria nem önbeteljesítő jóslat: a krónikus stressz és az állandó szorongás állhat az eredmények hátterében.
A jelenlegi árak mellett sok középosztálybeli családnak sem fogja futni arra, amire korábban. Mit lehet tenni azért, hogy az ünnep mégse az anyagiakon való aggódásról szóljon? Erről kérdeztek banki szakembereket.
De miért rémisztő a sötét? És miért félünk még felnőtt fejjel is? Van ennek valami evolúciós haszna vagy racionális magyarázata? Hogyan küzdhetők le félelmeink, szorongásaink, amelyek újabb és újabb tárgyat találnak maguknak? Mit gondol erről a pszichológus, a kulturális antropológus és a buddhista tanító?
Az ember próbál értelmet keresni a sok szörnyűségben, ami történik a világban. És bár Szabó Anna Eszter szerint végtelenül önző dolog, hogy mindenben a „profitot” keressük, de most mégis ezt az utat választja, mielőtt megbolondul.
Valaki beszól, mi meg leforrázva állunk. Otthon bezzeg rögtön beugrik a találó válasz. Így lehet javítani az időzítésen:
Furcsa lények vagyunk: örömünkben sírunk, tragikus helyzetekben nevetünk, világsztárok jelenlétében sikoltozunk, a cukiság pedig agressziót, játékos morgást válthat ki belőlünk… – de minderre van pszichológiai magyarázat!
Szubjektív írás a szorongásoldó gyógyszerekkel folytatott harcról, önelfogadásról, empátiáról.
És ti hogy viselitek a költözéssel, utazással, felmondással járó átmenetiséget?