Hétéves voltam, amikor a felnőttek úgy látták, ideje komolyabban foglalkozni a tehetségemmel. Alig több mint tíz, amikor a „színpadot” magam mögött hagytam. Mert miközben arra törekedtem, hogy az elvárásaiknak megfeleljek, az önbizalmam és az életörömöm veszítettem el. Valahol félúton a vakítóan kivilágított színpad és a sokadik nyers, cukrozott tojás között.
Mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akin az egész társaság röhög, amiért minden tüsszentés után a sürgősségire rohan, és egy rutinvérvétel előtt sem alszik napokig. Pedig ami kívülről nézve nevetséges, az belülről nagyon is szorongató – hátterében pedig jóval komplexebb tényezők állnak, mint sokan gondolnák. Ráadásul nem csak mentális, de kulturális tényezők is.
Azt nyilván nem érhetjük el, hogy a gyerekünk vagy más szerettünk soha ne szorongjon. De akkor mi lehet reális célkitűzés? És milyen technikákkal juthatunk hozzá közelebb?
Egyesek szerint nincs jobb bébiszitter egy másik gyereknél. Vannak azok az anyák, akik bármikor rábólintanak a vendégre, akik bármikor készen állnak az ovis vagy iskolás társak fogadására. Hogy csinálják?!
Önbizalomhiány, szorongás, lemorzsolódás, kriminalizálódás – negatív következmények, amelyek veszélyét fokozzák a fel nem ismert olvasási nehézségek.
A Semmelweis Egyetem 2000-ben készült kutatásához készült 2022-es kiegészítő kutatás szerint összességében egészségesebbek vagyunk, mint 24 éve. De vannak részletek, amik azért kérdésesek.
Míg régen az iskolakezdés egyszerűen megtörtént a gyerekkel, addig a mai ajánlások alapján érdemes őket bevonni a készülődés minél több aspektusába és közösen dönteni vele az őt is érintő dolgokról. Ez arra is alkalmat adhat, hogy kiderüljön, szorong-e a visszatéréstől, és ha igen, tér és idő teremtődjön arra, hogy beszélgessetek róla.
A közgondolkodásban erősen jelen van az a nézet, amely szerint minden fejben dől el, elég csak akarni a gyógyulást. Dr. Csabai Márta egészségpszichológus szerint azonban haszna is van, hogy megjelenik ez a fajta gondolkodásmód, mert az önmenedzsment, az öngondoskodás gondolatát beviszi a köztudatba.
„Az ember oly mértékben szétforgácsolódik a mások életében való részvétel és a velük való azonosulás során, hogy végül kiüresedik a saját létezése” – figyelmeztetett 1983-ban Rollo May, a pszichológiatörténet egyik jelentős alakja, akinek végre magyarul is jelent meg kötete. Pedig hol volt még a közösségi média vagy a streaming?
„Egyheti tépelődés után közöltem vele: még mindig beteg vagyok, és az orvos nem tudja megmondani, mikor leszek jobban. A főállásomba ekkora már visszamentem. A valódi okot – ekkorra már kiderült a generalizált szorongásom – nem mondtam el neki. Mondjuk ki: hazudtam.”