Azokat a külön élő szülőket nevezzük szellemszülőknek, akik a válás kimondása után azonnal vagy fokozatosan, a kapcsolattartás (látszólagos) igénye nélkül eltűnnek a gyerekeik életéből. Azt pedig, hogy még élnek, már csak onnan tudja a másik fél, hogy a gyerektartás havi összege továbbra is rendre megérkezik. Legalábbis szerencsésebb esetben.
„Nagyon sok embert és barátomat ghostingoltam, és még csak nem is voltam tudatában annak, ezzel mit okozok bennük” – meséli Jázmin, akinek egy WMN-cikk nyitotta fel a szemét, és ébredt rá, mit okoz a viselkedése másokban.
Minden hétvégén pizsamapartit rendeztünk, mentünk koncertre, színházba, érettségi-előkészítőre, és együtt kanalaztuk másnaposság ellen a húslevest. Újra kerek volt a világ. Képzelheted, mekkora pofára esés volt, amikor mindez egyik napról a másikra eltűnt. És fogalmam sem volt, hogy miért.
Kicsit kellemetlen, mégis jobb kitenni az információt, mint visszatartani… De vajon a másiknak is kevesebb fájdalmat okozunk az őszinteségünkkel? Az attól függ!
Lehetséges egyáltalán őszinte szerelmet találni a posztcovid, a randiappok, a végtelen analizálás és a félelmek sötét korában? Vagy ez olyasmi, amit már csak nagymamáik anekdotáiból ismerhetnek meg a fiatalok, miközben talán épp egy köddé vált lovag által okozott traumát próbálnak feldolgozni?
Válasz nélkül hagyott üzenetek és átbeszélt éjszakák. Ismerős?
Eltűnni egy kapcsolatból, mintha soha semmi köze nem lett volna a másikhoz. Miért tesz valaki ilyet? És hogyan szerezheti vissza az önbecsülését az, akit ghostingoltak?
„Majd találkozunk, mondta, és én napokig tűnődtem, vajon komolyan gondolta-e.”
„Nem normális mindig elérhetőnek lenni” – mondja a komoly közösségi médiás jelenléttel bíró kolléganőnk, aki szerint természetes védekező módszere a ghostingolás, vagyis az, hogy időnként nem válaszol a különféle megkeresésekre. Mert annyi ingerre, amennyi manapság ér minket, már képtelenség mindig reagálni. Szerintetek?
Ti is jártatok már így? Ha igen, talán gyógyír lesz a sebre a szakember magyarázata.