Csepelyi Adrienn: Így mentették meg az ostoba romantikus filmek az életem
Egy végtelenül cinikus ember vallomása arról, hogyan szerette meg a romkomokat. Meg a tinifilmeket. Meg a tini táncolós romkomokat. Komolyan.
Egy végtelenül cinikus ember vallomása arról, hogyan szerette meg a romkomokat. Meg a tinifilmeket. Meg a tini táncolós romkomokat. Komolyan.
Eltűnni egy kapcsolatból, mintha soha semmi köze nem lett volna a másikhoz. Miért tesz valaki ilyet? És hogyan szerezheti vissza az önbecsülését az, akit ghostingoltak?
Boldogság. Nem úgy, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Vajon az tart-e össze két embert, ha őrzik egymás előtt a makulátlanság látszatát? – tűnődik el szerzőnk, aki a saját életében azt tapasztalta meg, hogy bizonyos helyzetekben, ha megfeszül se tud az ember erősnek mutatkozni, és nincs is rá szükség. Mert a szerelem szerencsére sokkal nagylelkűbb, mint azt sokan gondolják.
A múlt század egyik legmakacsabb, legöntörvényűbb és legbátrabb művésze volt. Minden szabálytalansága dacára – vagy épp ezért – ikon és példakép. Gobbi Hilda 109 évvel ezelőtt született.
„Ebben a korban és ilyen életkörülmények között már nem nagyon van helye a játszmázásnak, taktikázásnak” – hogy csak egy okot említsünk, ami miatt középkorúként jobb randizni, de van itt még sokkal több is:
Mind tudjuk, a szerelem forgatja a Föld kerekét. De vajon milyen hatással voltak a világ alakulására azok a kapcsolatok, amikben kettőnél többen vettek részt?
„A szerelemhez egy ember kell” – írja Ottlik Géza Hét perc című művében. A tudomány szerint igaza van:
Amikor a semmi a minden.
Jó volna, ha mi irányítanánk a szerelmet, nem a szerelem minket, mondja az evolúciós antropológus, de azt is elárulja, miért piszok nehéz a dolgunk: