Mihez kezd egy modern kori Szapphó a Los Angeles-i luxusban, üvegkalickába zárva, immár címkézetten „társfüggőként”, azon felül, hogy szerelmi (?) bánatát fánkkal, gyógyszerekkel és szexszel kúrálja, ahogy megannyi kortársa?
Első csók helyzet, visszavágó! Ezt teszi a nő, ha a férfi tétova:
„A párkapcsolati alkalmazkodás ugyanis rohadtul nem nehéz. Csak akkor válik azzá, ha nem mindkét fél csinálja, ha az egyik rájátszik, elvárja, ügyet csinál belőle, felemlegeti, hivatkozik rá.” Néha nem árt emlékeztetni magunkat arra, milyen jó a másik kedvében járni, apró figyelmességekkel örömet szerezni, vagy kis erőfeszítéssel engedményeket tenni – mert attól mindkettőnknek jobb lesz.
„Azt akarom, hogy pont úgy és pont annyira szeressenek, mint amennyire én ragaszkodom valaki más emlékéhez” – írja Luca fájdalmasan gyönyörű írásában arról, milyen újra szeretni valakit egy súlyos veszteség után.
„A szerelem megfoghatatlan, szabad szárnyalás, az érzelmek hatalmas, szinte mindent felkavaró gomolygása, a fent és lent sodró hullámzása. Olyannyira, hogy egy amerikai pszichiátriai kézikönyv a romantikus szerelmet a kórképek közé sorolja” – Szabó Anna Eszter és pszichológus édesanyja, Kazimir Ágnes megnézte a Fiatal szeretők című francia filmet, aztán leültek beszélgetni. Olvassátok!
Körülöttük sincs kolbászból a kerítés…
Hogy legalább te ne vessz el a randik tengerében…
Egy szerelem lépcsőfokai Szentesitől.
„Autóban hagyott szájfény, nyáron”
Beszélgetni valakivel tét és show-elemek nélkül.