Nem lehet elég sokat beszélni a rákról. Szentesi Éva sorozata is erről szól. Éva már kétszer is legyőzte ezt a betegséget, és néhány olvasó jelezte, mennyire unja, hogy „Szentesi Éva mindig csak a rákról ír”. (Ez amúgy nem igaz.) Tudjátok, miért nem hagyja abba az erről való beszédet? Mert van, aki hallgat rá, és időben elmegy szűrésre. Nem is kevesen vannak ilyenek – szerencsére!
Vendégszerzőnk az elmúlt nyolc évet a hazájától távol töltötte. Kontinensről kontinensre költöznek a férjével, attól függően, hogy az élet hova szólítja őket. Bő három éve pedig már a kislányuk is velük költözik. Vajon milyen gyerekkora van valakinek, aki ebbe az életformába született bele?
„Majd hívjuk egymást!" Hányszor mondod ezt olyan barátodnak, akivel ezer éve (de legalább hónapok óta) szeretnétek találkozni... de sosem jön össze. Mert ma már nem olyan egyszerű összehozni az ilyesmit. Mindig közbejön egy beteg gyerek, egy munka, egy férj, egy lerobbanó kocsi... vagy más. Mi lesz így az ötyével???
"Egy otthon. A tér, amit négyen laktunk be, ami hosszú idő alatt alakult olyanná, amilyen épp akkor volt, amikor az valaki benézett az ablakon. Az a valaki én voltam."
Éljen, mindjárt vége a tanévnek! Ajjaj... mit fogok kezdeni a gyerekkel 11 hétig? Ismerős? Nekünk is. A wmn.hu pszichológus szerzője hasznos tanácsokat ad arra, hogyan osszátok be a gyerekek nyarát. Tanulni, gyakorolni például tilos! A nagyi viszont (ha van) erősen ajánlott.