„Bocs, mégsem jó ma… talán majd jövő hét után szerdán 2 és fél 3 között” – Baj, ha nincs időnk a barátainkra?
A szülővé válás a régi barátságok utolsó koporsószöge? Néha sajnos igen. Elmélkedés a felnőttkori barátságok elmúlásáról és megmaradásáról.
A szülővé válás a régi barátságok utolsó koporsószöge? Néha sajnos igen. Elmélkedés a felnőttkori barátságok elmúlásáról és megmaradásáról.
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát… Mindez Kristófnak és Niminek így sikerült az elmúlt héten.
Gyertek játszani! Kártyalapok kifordítva, bábu helyett irányok, dominó, amellyel birodalmat építesz… Nem baj, ha egy szót sem értesz belőle, elmagyarázzuk:
Ezen a héten Kristóf elárulja, mi az a tíz téma, ami a legtöbbször szóba kerül köztük Nimivel, a párjával, és amiken keresztül a leginkább tudnak kapcsolódni egymáshoz.
„Azok, akiknek nincs barátjuk, hogy feltárulkozhassanak neki, saját szívük kannibáljai.” (Bacon) És a magyar emberek negyedének nincs egyetlen barátja sem… Másoknak viszont több is van. Szerencsésebbek ők azoknál, akiknek egyetlenegy igazi jutott? Mi alapján választjuk ki egymást vajon? És mitől életképes hosszú távon az egyik barátság, míg a másik elmúlik? Efféle kérdésekkel foglalkozik ez az írás, olvasd el:
Szerzőnk már túl van az érzelmi poklon, a lelki betegségének azonban régi barátságok is áldozatul estek. Mit tanácsolnál, hogyan tudna újra kezet nyújtani azok felé, akiket megbántott?
Aki azt állítja, ez kevésbé fájdalmas, mint egy szakítás, hazudik!
„Ahhoz, hogy én hős vagyok ma mások szemében, közük van nekik is.”
Mit gondoltok erről?
Van értelme egyáltalán a vigasztalásnak? Vagy más kell?