Kilépni egy munkahelyről, elhagyni egy várost, ami már nem felel meg az igényeinknek, vagy véget vetni egy kapcsolatnak valakivel, akit már nem szeretünk – az elmúlt évtizedekben a nyugati társadalom az ilyen jellegű, erőt adó döntésekben egyre inkább támogatta a nőket. De mi van akkor, ha egy nő úgy dönt, hogy elhagyja a gyerekeit?
Magyarországon még fényévekre vagyunk attól, hogy társadalmilag árnyaljuk az anyaságról szóló narratívát és teret engedjünk benne a nehézségeknek, küzdelmeknek – őszinteségnek. Legalábbis egy nemrég publikált hazai kutatás alapján...
A várandósoknak mindig azt tanácsolják, hogy használják ki az időt az alvásra, mert később aztán jönnek az éjszakázások. Bármennyire irritálóan hangzik is, ez így igaz. Kivéve azoknál, akiknél nem. De megsúgjuk, ők vannak kevesebben.
Vajon meg lehet-e menteni egy házasságot egy gyerekkel, főleg akkor, ha a nő nem is akar szülni? Ezt a kérdést feszegeti Donna Freitas regénye.
Mutassatok olyan anyát, akivel még soha nem fordult elő, hogy a gyereke megtrollkodta a gondosan megtervezett programot!
Anyák mesélnek arról, milyen volt, amikor leléptek otthonról, hogy pár napig egyedül vagy a barátnőikkel vakációzzanak. Íme:
Tényleg: minek??!
„Bizonyos koncertek napján szőranyává avanzsálok, és egy bandányi nem saját kölyök is csimpaszkodik párás szemekkel belém, hisz én vagyok a biztosíték a bejutásra” – írja Madame Fregoli, alias Kurucz Adrienn, aki ezúttal egy brit tinibálvány-fenegyerek koncertjét nézte meg a gyereke kedvéért.
Az anyák nagyon ritkán vannak egyedül (és akkor is van valami dolguk), de mégis sokszor érzik magukat magányosnak. De mi történik, ha egy anya több mint 8 év után „kiszabadul” a mókuskerékből?!
Eljöhet-e a pont, amikor egy anya megunja a baba-mama csoportokat, a gyereknevelési könyveket és a játszótéri diskurálást? Szerzőnk szerint igen.