Anyaságról, gyermektelenségről, patchworkcsaládról, a gyerekkori veszteségek felnőtt életünkre gyakorolt hatásáról ilyen szép és megindító filmet nem láthatsz akármikor.
Rengetegen reagáltatok múlt heti cikkünkre azzal kapcsolatban, hogy egy anyának már a vécén sem lehet nyugta. Összeválogattuk a legérdekesebb (és a legviccesebb) gondolataitokat.
Tóth Flóra anyákat kérdezett arról, mi történt a barátságaikkal a gyerekük születése után:
Tudjuk, hogy a bezzeg szülők bezzeg gyerekei soha nem tennének ilyet… de bizony vannak anyák, akiket még oda is követnek az utódai, ahová nem kéne.
„Nagy felismerések tanúja szoktam lenni, amikor arra kérem a hozzám forduló nőket, keressenek a telefonjukban egy képet, amelyen csak ők szerepelnek. A kisgyerekes anyák nagy része hónapokra, évekre visszamenőleg kutat: ez a játék pedig sok vallomásnak, önreflexiónak az elindítója” ‒ mondja a szakember.
Minden szülő odavan azért, ha az oviban, suliban dicsérik a gyerekét. De mi van akkor, ha nem (csak) pozitívak a visszajelzések? Ki hogy viseli a szembesítést? Lucáék történetében több forgatókönyv is felmerül.
Ha kíváncsiak vagytok a „minekmentoda” játszótéri változatára, olvassátok el a cikket. És aztán adjatok tanácsot Anna Eszternek, már ha tudtok…
Mese egy asszonyról, akinek három gyereke van. Az egyik a férje.
Szívből jövő őszinteség, minden szülőnek:
Vajon létezik olyan tuti tipp, egy olyan módszer, amivel garantáltan nem rontjuk el a gyerekeinket?