„Vártam a lányt bizakodva, remélve, hogy felnövök a feladathoz, mire megérkezik. Nem sejtettem, hogy az úgy van: anyává leginkább tesznek, nem te gyúrod magad azzá. Ahogy a tej is pont annak a kisbabának jó, aki kapja, az anya kovácsa is pont az a gyerek, akit szül vagy aki kerül hozzá.”
A színésznő a Netflix új, Wednesday című sorozata kapcsán mesélt a bipoláris zavaráról, a házasságáról („olyan nincs, hogy nincsenek hullámvölgyek”), az öregedéséről, valamint az anyaság és a munka összeegyeztetéséről.
A darab hatására Both Gabi újraélte, hogyan zuhan össze szülés után a test és a lélek. Aztán pedig hogyan épül újjá.
Minek egy válás után az embernek más férfi, amikor ott van a 13 éves fia is?
„A jegyzőkönyv kedvéért itt és most szeretném megjegyezni, hogy aki ismer, az tudja: én tényleg alapvetően józan gondolkodású, intelligens(nek mondható) nő vagyok. Voltam? Vagy mi történik velem, de tényleg? Hová leszek?” – Várandós kolléganőnk naplójába pillanthattok bele (érdemes!):
Az élelmiszer lassan a luxuscikkek kategóriájába kerül, így nem csoda, ha minden maradékot hasznosítani akarunk, de azért vannak határok… Vagy azok mind eltűnnek az anyasággal?
Egyes anyukák így, bezzeg más anyukák úgy… De miért mérik az anyák mindig egymáshoz magukat?
Vendégszerzőnk írása alaposan belenyúl a darázsfészekbe, de története nem egyedi eset. Jó lenne nem félni attól, hogy nyíltan beszéljünk erről.
Filákovity Radojka kolléganőnk remek hírt szeretne megosztani veletek, és azt is elmeséli, ő maga mit szólt ehhez a meglepetéshez.
Furcsa dolog az anyaság. Mindig az aktuális nehézségek miatt kínlódunk (már aki kínlódik, persze). Aztán, ha vége egy húzós időszaknak, máris visszasírjuk. Folyamatosan sürgetjük az időt, és nehezen tanulunk belőle. Vajon még mennyi visszasírandó nehézség vár ránk?! Ezen gondolkodott el Szabó Anna Eszter.