Milyen egy dolgozó kisgyerekes anyuka átlagnapja? Kalandos és érdekes? Vagy monoton és fárasztó? Attól függ, melyik napot, vagy még inkább, melyik nap melyik pillanatát nézzük. Tóth Flóra most mindkét részből mutat.
Beszéljünk a rózsaszín, habos-babos, idilli pillanatokról is!
Olvasónk úgy döntött, nem szül, bármit várjon is tőle a környezet. Elmondta azt is, miért döntött így:
Az élménygazdag nyári szünet nem feltétlenül „pénz és paripa” kérdése. Akkor sem, ha a közösségi média mást sugall.
Kilépni egy munkahelyről, elhagyni egy várost, ami már nem felel meg az igényeinknek, vagy véget vetni egy kapcsolatnak valakivel, akit már nem szeretünk – az elmúlt évtizedekben a nyugati társadalom az ilyen jellegű, erőt adó döntésekben egyre inkább támogatta a nőket. De mi van akkor, ha egy nő úgy dönt, hogy elhagyja a gyerekeit?
Magyarországon még fényévekre vagyunk attól, hogy társadalmilag árnyaljuk az anyaságról szóló narratívát és teret engedjünk benne a nehézségeknek, küzdelmeknek – őszinteségnek. Legalábbis egy nemrég publikált hazai kutatás alapján...
A várandósoknak mindig azt tanácsolják, hogy használják ki az időt az alvásra, mert később aztán jönnek az éjszakázások. Bármennyire irritálóan hangzik is, ez így igaz. Kivéve azoknál, akiknél nem. De megsúgjuk, ők vannak kevesebben.
Vajon meg lehet-e menteni egy házasságot egy gyerekkel, főleg akkor, ha a nő nem is akar szülni? Ezt a kérdést feszegeti Donna Freitas regénye.
Mutassatok olyan anyát, akivel még soha nem fordult elő, hogy a gyereke megtrollkodta a gondosan megtervezett programot!
Anyák mesélnek arról, milyen volt, amikor leléptek otthonról, hogy pár napig egyedül vagy a barátnőikkel vakációzzanak. Íme: