„Nagy felismerések tanúja szoktam lenni, amikor arra kérem a hozzám forduló nőket, keressenek a telefonjukban egy képet, amelyen csak ők szerepelnek. A kisgyerekes anyák nagy része hónapokra, évekre visszamenőleg kutat: ez a játék pedig sok vallomásnak, önreflexiónak az elindítója” ‒ mondja a szakember.
Minden szülő odavan azért, ha az oviban, suliban dicsérik a gyerekét. De mi van akkor, ha nem (csak) pozitívak a visszajelzések? Ki hogy viseli a szembesítést? Lucáék történetében több forgatókönyv is felmerül.
Ha kíváncsiak vagytok a „minekmentoda” játszótéri változatára, olvassátok el a cikket. És aztán adjatok tanácsot Anna Eszternek, már ha tudtok…
Mese egy asszonyról, akinek három gyereke van. Az egyik a férje.
Szívből jövő őszinteség, minden szülőnek:
Vajon létezik olyan tuti tipp, egy olyan módszer, amivel garantáltan nem rontjuk el a gyerekeinket?
Mikor nőnek már fel? Hogy a fenébe nőttek fel ilyen gyorsan?
Tudjuk, hogy máris sistereg az ujjatok alatt a billentyűzet, de kommentelés előtt azért olvassátok el a cikket!
Ilyen, ha egy anyának abban a luxusban lehet része, hogy egyedül tölthet magával pár napot.
Egy gyógyító szülés évfordulója alkalmából egészen mélyről szakadhatnak fel gondolatok. Anna Eszter a lányát köszönti. Vagy valami olyasmi.