„Milyen harmincasként megözvegyülni? Szürreális. Mások ilyenkor mennek férjhez vagy tervezgetik a gyerekvállalást. A barátnőim izgatottan jártak babamozira, meg menyasszonyi ruhát próbálni, én a hagyatéki eljárást intéztem, meg az özvegyi nyugdíjat és az árvaellátást.”
Milyen tanácsot adnátok a kétségbeesett szerzőnek?
„Mert az anyukám még mindig ott vár az iskola előtt egy színevesztett piros kabátban, és egy csoki van a kezében, a világ legfinomabb csokija. És akkor majd újra az ölébe ülök, és ő átkarol engem, és talán azt fogja mondani, hogy »nincs semmi baj, kisfiam, jól csináltad«.”
Tudjátok, mire jöttem rá? Hogy inkább tartson x-y vadidegen pocsék anyának, mint hogy a gyerekem autó alá rohanjon. Inkább érezzék miattam magukat minden idők díjnyertes anyukáinak tömegek, mert nekik megy póráz nélkül, nekem meg nem. De nem kockáztatok.
Hogy mitől olyan imádni való a ma 41 éves színésznő? Például, mert anyatejet fej titokban egy olvasópróbán (és lebukik), vagy mert kétgyerekes anyaként meztelenül ugrabugrál a kertjükben. Meg azért is, mert nyíltan beszél a depressziójáról, és a Twitteren kérte meg a férje kezét.
Fontos lenne rájönnünk: az, hogy milyen a szülés, nem az anyát minősíti, hanem a rendszert, a társadalmat. Épp ezért nem magánügy.
Szerintünk Winkler Nórát így még nem láttátok. Nekünk nagyon tetszik így (is). Szerintünk nektek is tetszeni fog. Itt a friss Elviszlek magammal, nézzétek:
Egy anya, akinek furcsa, néha kifejezetten ijesztő gyereke születik, legalábbis ő úgy érzi, hogy valami veszélyeset hozott a világra. Ashley Audrain A szív sötétje című, feszültséggel teli regényében fontos kérdéseket tesz fel az anyasággal és a nőiességgel kapcsolatban. Az íróval Fiala Borcsa beszélgetett.
Az anyai képességek hihetetlen arzenálját mutatja meg háromgyerekes szerzőnk anyák napja alkalmából.
„Ma már azt is tudom, hogy a depresszió nem lustaság és gyengeség, hanem egy nagyon is logikus túlélési mechanizmus, ami ösztönösen és tudat alatt történik. Így könnyebb visszagondolni azokra az időszakokra az életemben, amiket elpazaroltam arra, hogy »semmit nem csináltam«, mert nagyon is csináltam. Túléltem, kibírtam, felálltam, és továbbmentem.”