Címke: anyaság

Senki, ismételjük, senki nem tudja annyira marcangolni magát, mint egy anya. De ennek vége (kellene, hogy legyen).

Miközben óriási divat a főzés, a különleges receptek kipróbálása, a mindennapos ételkészítés sokunk számára fárasztó kényszerré lett a lezárások hatására. És az esetek többségében a menza (ebédrendelés stb.) pótlása is egy olyan plusz otthoni feladat, amellyel a nőknek kell kezdeni valamit. Pandémiás konyhai körkép 2021-ből:

Az életben nagyon ritka, hogy valamire vegytiszta érzésekkel reagáljunk – ilyen a gyerekvállalás is. A rózsaszín cukormáz mellett mégis kevés szó esik arról, hogy mennyi ambivalencia, szorongás és félelem kapcsolódhat hozzá még akkor is, ha valaki szeretne gyereket – pedig fontos lenne, hogy ezekről is szót ejtsünk.

Régi „módszer” úgy tartani meg egy férfit, hogy a nő „véletlenül” teherbe esik tőle. De lehet-e erre alapozni egy kapcsolatot, illetve milyen hatással lesz rá később?

Sem szégyellni, sem elbagatellizálni nem szabadna a császármetszést annyival, hogy „sebaj, a lényeg, hogy a baba egészséges”. Ez is egy szülésélmény, ami komoly nyomot hagy a baba és az anya életében.

Anyósviccek, anyósülés, anyóskvíz. Nyomokban iróniát és egy felfújható anyóst tartalmaz. Na jó, vicceltünk, csak az egyiket.

„Ha azt akarják, hogy legyen »kedvünk« gyereket szülni/nevelni, mert amúgy sokunknak lenne, akkor gondoskodjanak arról például, hogy az a gyerek ne nélkülözzön, addig se, amíg az anyja otthon van vele, hogy a lehető legjobb oktatást kaphassa származástól függetlenül, és hogy soha ne érezze magát kevesebbnek a saját hazájában azért, mert nőnek született.” A 19 éves Nyáry Luca kendőzetlen véleménye a nők számára kormányzatilag kijelölt életútról.

„Csendesen rohadok belül, haldoklom”. A lélek útja a rettegés sötét bugyrain át a fényig, a diagnózistól a 29. sugáron túlig.

„Úgy vagyok vele, hogy én már felszívtam magam erre a dologra, most már megcsinálom tisztességesen – két hetet és egy műtétet kell kibírni, az altatást is vállalom, lesz, ami lesz. […] Legyen kipipálva, legyek túl rajta. Mondhassam később, hogy én megtettem, amiről azt gondoltam, soha nem leszek rá képes.” Kétségbeesés, lázadozás, összpontosítás, dacból is akarás. Ennyi minden kavarog abban, akinek természetes úton nem sikerül teherbe esnie.

Azon kevés influenszerek közé tartoznak – talán más nincs is – akik a felelősséget előbb érezték, mint a sikert. Ez nemcsak azért menő, mert ritka, hanem mert úgy kell a magányosan tengődő és magukat egyfolytában megkérdőjelező friss szülőknek egy ilyen oldal, mint egy pohár hideg víz. Mármint az arcukba. Mert Orsi, Eszter és Judit tényleg a pofánkba nyomja, hogy milyenek vagyunk. És milyen jólesik röhögni egyet, mielőtt elgondolkoznánk.