Miért döntöttek ezek a lányok úgy, hogy húszas éveik elején szülnek gyereket? Hogyan fogadta a hírt a család, amely esetleg még az iskolapadban szerette volna tudni őket, vagy a karrierépítésben? Hogyan készültek a szülésre? Szerzőnk, Deli Csenge, kortársaival, négy fiatal anyával beszélgetett.
Születésnapi köszöntő anyának
„Néhányunknak a generációmból a saját vágyaink, illetve mentális, lelki és fizikai jólétünk UGYANOLYAN fontosak és UGYANÚGY figyelmet érdemelnek, mint az, hogy gondoskodó anyák, jó szülők legyünk. Utópisztikus lenne azt gondolni, hogy a kettő nem feltétlenül kell, hogy kizárja egymást?”
Az emberélet útjának felén…
A válás utáni vákuum, egy új élet felépítésének erőfeszítése, és a körülötte nyüzsgő világ valószerűtlensége úgy jelenik meg a Körvonal-trilógiában, ahogyan még soha sehol.
Kolléganőnk kétségbeejtő helyzetbe került, a vérnyomása pedig az egekbe. Te mit tanácsolnál neki, hogy tudna belassítani egy kicsit?
„Én is elhatároztam, hogy tutibiztosan nem fogok lehányt pólóban agonizálni az újszülöttel a mellemen, aztán mégis megesett, és a legdurvább, hogy egyáltalán fel sem tűnt.” Szóval csak óvatosan azokkal az „én aztán SOHA…” kezdetű kijelentésekkel!
„Milyen harmincasként megözvegyülni? Szürreális. Mások ilyenkor mennek férjhez vagy tervezgetik a gyerekvállalást. A barátnőim izgatottan jártak babamozira, meg menyasszonyi ruhát próbálni, én a hagyatéki eljárást intéztem, meg az özvegyi nyugdíjat és az árvaellátást.”
Milyen tanácsot adnátok a kétségbeesett szerzőnek?
„Mert az anyukám még mindig ott vár az iskola előtt egy színevesztett piros kabátban, és egy csoki van a kezében, a világ legfinomabb csokija. És akkor majd újra az ölébe ülök, és ő átkarol engem, és talán azt fogja mondani, hogy »nincs semmi baj, kisfiam, jól csináltad«.”