Címke: elfogadás

„A különcség számomra mindig is adott volt, az életem jó része arról szólt, hogyan formáljam ezt előnnyé."

Hello, WMN! Hello, elfogadás!

„A szépséggel kapcsolatos vélekedések ugyanúgy gúzsba kötik az embert, mint bármilyen más előítélet, csak erről aztán igazán nem illik beszélni, mert ezt mindenki szerencsének tekinti."

Náray Tamásnak elege lett a homofób „lejárató riportokból", az aláírásgyűjtésből, a megbélyegzésből, és úgy egyáltalán... a témából. De azért szubjektíven elmondja a véleményét.

Így inspirálják egymást a WMN szerzői. Most épp Náray Tamás Kormos Anettet. Nem semmi páros...

„Amíg régen veled sutyorgott, és te voltál a legfőbb bizalmasa, most a barátnői vették át a helyedet. Velük telefonál órákig, az ő véleményüket fogadja el, neked pedig be kell érned néhány kis információmorzsával, és jó képet vágni ehhez a gyökeresen megváltozott viszonyhoz."

Szembenézés a köbön.

Ha betiltunk mindent, ami szerintünk ártalmas, veszélyes – de legalábbis ismeretlen és más, mint az „átlag", akkor mi marad a végére? Náray ezen a héten az elfogadásról, a betiltásról és a félelemről ír.

Vannak, akik szerint lelki sérültek vagyunk mind. Tudjátok, mit? Igazuk van. Tényleg lelki sérültek vagyunk – akár tetszik, akár nem. De szembenézni a sérüléseinkkel jó dolog. A gyógyulás elengedhetetlen része. És ha ezzel még másoknak is segítünk, az pedig egyszerűen csodálatos.

Megírtuk leveleinket saját kamaszkori önmagunknak... a vallomásainkból készült videót már láthattátok (ha még nem néztétek, meg, ajánljuk, hogy azzal kezdjétek, a linket az alábbi cikkben is megtaláljátok). Most jöjjenek a levelek, teljes terjedelmükben. Első kör: Both Gabi és Fiala Borcsa.