Náray Tamásnak elege lett a homofób „lejárató riportokból", az aláírásgyűjtésből, a megbélyegzésből, és úgy egyáltalán... a témából. De azért szubjektíven elmondja a véleményét.
Így inspirálják egymást a WMN szerzői. Most épp Náray Tamás Kormos Anettet. Nem semmi páros...
„Amíg régen veled sutyorgott, és te voltál a legfőbb bizalmasa, most a barátnői vették át a helyedet. Velük telefonál órákig, az ő véleményüket fogadja el, neked pedig be kell érned néhány kis információmorzsával, és jó képet vágni ehhez a gyökeresen megváltozott viszonyhoz."
Szembenézés a köbön.
Ha betiltunk mindent, ami szerintünk ártalmas, veszélyes – de legalábbis ismeretlen és más, mint az „átlag", akkor mi marad a végére? Náray ezen a héten az elfogadásról, a betiltásról és a félelemről ír.
Vannak, akik szerint lelki sérültek vagyunk mind. Tudjátok, mit? Igazuk van. Tényleg lelki sérültek vagyunk – akár tetszik, akár nem. De szembenézni a sérüléseinkkel jó dolog. A gyógyulás elengedhetetlen része. És ha ezzel még másoknak is segítünk, az pedig egyszerűen csodálatos.
Megírtuk leveleinket saját kamaszkori önmagunknak... a vallomásainkból készült videót már láthattátok (ha még nem néztétek, meg, ajánljuk, hogy azzal kezdjétek, a linket az alábbi cikkben is megtaláljátok). Most jöjjenek a levelek, teljes terjedelmükben. Első kör: Both Gabi és Fiala Borcsa.
Vajon mi mondanivalónk lehet tinédzser önmagunknak a mostani fejünkkel? Magunkat is megleptük azzal, hogy mennyi minden. És a videót elnézve teljesen a saját hatásunk alá kerültünk...
A ma kezdődő Budapest Pride margójára. Nézz mélyen a tükörbe.
Mi van, ha kiderül, hogy a gyereked hazudik? Hát, para.