„Talán az a legjobb, ha a Mikulás láthatatlan?” – Szerkesztőségi borzongás
Ti meddig hittetek a Mikulásban?
Ti meddig hittetek a Mikulásban?
Megállsz egy sarkon, és hirtelen megrohannak az emlékek. És összeszorul a torkod arra régi barátra emlékezve. Mert ilyen Budapest. Tele emlékekkel.
Összezárva négy keréken, de szabadon, boldogan.
Isten éltesse a születésnapos Lackfi Jánost! Vigyázat: sírós-nevetős-libabőrös írás.
Te is ismersz valakit, akitől elrabolt a betegsége minden emléket és gondolatot?
Az újrakezdéshez, a párkapcsolat rendbetételéhez pokolian sok bátorság és erő kell. Mert tengernyi fájdalommal jár.
Száz éve született Szabó Magda, de emléke, gondolatai és tárgyai mindig velünk maradnak.
„Hadd higgyem, hogy csak általam voltál, csak képzeltelek, úgy talán kevésbé fáj.”
„Nyolcvanhét nyár – ennyi egy élet. Most majd idegenek szereznek ott új emlékeket. Az enyémek elkopnak, megfakulnak, mire észbe kapok, már az én tortámon ég nyolcvanhét gyertya. Ráncos a kezem, testem alig eszmél, talán épp rólam írja az unokám, hogy jó nagyanyja voltam.”
Éva megpróbál rendes lány lenni. (A szónak nem az átvitt, hanem nagyon is a szoros értelmében.) Minden évben legalább egyszer.