A betegség, ami úgy foszt ki, mint egy besurranó tolvaj
Te is ismersz valakit, akitől elrabolt a betegsége minden emléket és gondolatot?
Te is ismersz valakit, akitől elrabolt a betegsége minden emléket és gondolatot?
Az újrakezdéshez, a párkapcsolat rendbetételéhez pokolian sok bátorság és erő kell. Mert tengernyi fájdalommal jár.
Száz éve született Szabó Magda, de emléke, gondolatai és tárgyai mindig velünk maradnak.
„Hadd higgyem, hogy csak általam voltál, csak képzeltelek, úgy talán kevésbé fáj.”
„Nyolcvanhét nyár – ennyi egy élet. Most majd idegenek szereznek ott új emlékeket. Az enyémek elkopnak, megfakulnak, mire észbe kapok, már az én tortámon ég nyolcvanhét gyertya. Ráncos a kezem, testem alig eszmél, talán épp rólam írja az unokám, hogy jó nagyanyja voltam.”
Éva megpróbál rendes lány lenni. (A szónak nem az átvitt, hanem nagyon is a szoros értelmében.) Minden évben legalább egyszer.
Szívecske kontent egy nagymamáról, aki olyanokat is mondott az unokának, hogy „Nem baj, Napocska, ha ma nem tanultál. Nem kell mindig mindent jól csinálni.”
„Rájöttem, azzal, hogy meghalt, nagyon sokat tanított nekem arról, hogyan NEM szabad élni.”
Miért van az, hogy az ember sokkal könnyebben fel tudja idézni az első, mint a nyolcvanadik csókját?
Egy bódító illat, amelyet ha megérzel, elementáris erővel törnek fel benned régmúlt emlékek. Neked is volt ilyen?