Téged mindenki szeretett a telepen – Búcsú az én „fűzfői mamámtól”
Szívecske kontent egy nagymamáról, aki olyanokat is mondott az unokának, hogy „Nem baj, Napocska, ha ma nem tanultál. Nem kell mindig mindent jól csinálni.”
Szívecske kontent egy nagymamáról, aki olyanokat is mondott az unokának, hogy „Nem baj, Napocska, ha ma nem tanultál. Nem kell mindig mindent jól csinálni.”
„Rájöttem, azzal, hogy meghalt, nagyon sokat tanított nekem arról, hogyan NEM szabad élni.”
Miért van az, hogy az ember sokkal könnyebben fel tudja idézni az első, mint a nyolcvanadik csókját?
Egy bódító illat, amelyet ha megérzel, elementáris erővel törnek fel benned régmúlt emlékek. Neked is volt ilyen?
Nemcsak evés, ivás, beszélgetés, sok-sok nevetés, hanem egy kis titok is lehet a húsvétban.
Nem pont húsvéti, de mindannyian ismerjük és szeretjük. Kockás a füle, és repül. Megvan, ugye?
Kék, fonott zsinór a kisdobos síphoz, az úttörők kívülről megtanulandó 12 pontja, orosz indulók „A Föld fog sarkából kidőlni”... hejj, micsoda idők voltak!
Emlékek, álmok, hazatérés...
„Biztos vagyok benne, hogy miközben sütök, egy kicsit ő, a dédnagymamám vezeti a kezemet.”
A hűvös márványasztalok, a presszó kávé illata és a becelofánozott rigójancsik között ott bujkál valami soha el nem tűnő, édesen nosztalgikus hangulat.