Ha Portugália, akkor Lisszabon és Porto. Vagy – mióta bőkezűen bánnak velünk a fapados légitársaságok – esetleg Madeira, ám az ország déli része már ritkábban szerepel a magyarok klasszikus úticéljai között. Nem is csoda, hisz’ ha nem nyári szezonban mész, csak átszállással érhetsz el Algarve régiójába, de higgyetek nekem: ez minden fáradtságot megér.
Egy teljes hónap munka nélkül, Európa egyik legszebb óceánpartján. Nincs laptopozás, nincsenek Excel-táblázatok, csak pár könyv, keresztrejtvény, meg a két lábam, ami sétálni visz. Mindenki erre vágyik, mégis, ólomnehéz a találkozás azzal az énrészemmel, aki nem tanult meg pihenni.
„Nem vagyok elég jó” – sokunk belső mondata ez, még akkor is, ha kívülről sikeresnek, szerethetőnek látszunk. A csökkentértékűség érzése alattomosan formálja az önképünket, a kapcsolatainkat és a döntéseinket, gyakran anélkül, hogy tudnánk, honnan ered.
A szoba közepén ülök, nemhogy a kezem, de még a szemöldököm is glettes. A telefon a vállam és a fülem közé szorítva, miközben pánikszerűen hívogatom azokat a barátaimat, akik minimálisan is konyítanak a lakásfelújításhoz, és akik előtt merem vállalni a bénázásom. Hát igen, ez egy olyan sztori, ami csak utólag lesz vicces, de akkor nagyon.
Úgyis megbukom a vizsgán. Úgysem engem választanak az állásinterjún. Biztos, hogy egész életemben egyedül maradok, mert mindenki ki fog kosarazni. Nem nyerhetek, örök kudarcra vagyok ítélve – úgyhogy jobb, ha nem is próbálkozom. Ismerős gondolatok? Ha igen, érdemes tájékozódnod a failure-to-achieve, azaz kudarcra ítéltség séma hátteréről.
Glow
Lagom
Glow
Lagom