Takács Dalma

Barkóczi Noémi az igazi nagybetűs szomszédlány-karakter – a szó lehető legnemesebb értelmében. Dalai úgy maradnak személyesek és egyediek, hogy közben bárki megszólítva érezheti magát általuk, és meglehetősen sok embernek adtak már mankót – vagy épp szavakat – nehéz élethelyzetekhez. Így volt ez már 2016-ban is, amikor kijött debütálólemeze, a Nem vagyok itt, és így van ez 2025-ben, a Mindig kések, de hozzád jókor indultam esetében is.

Mi az első dolog, ami eszedbe jut Las Vegasról? Fogadni mernék, hogy mindhárom K-val kezdődik – az első a kaszinó, a maradék kettőt nem írom le –, pedig a valóságban ez a város jóval többet képes adni mindennél. Takács Dalma villámlátogatást tett a városban, és most elmeséli, mit adott neki a szórakoztatóipar legnagyobb paradicsomaként emlegetett térség.

Ha mi alkotjuk meg a robotokat, akkor mindenben ki kell, hogy szolgálják az igényeinket, igaz? Na de mi van, ha egy napon érzelmi intelligenciát is kapnak, érzéseik, önálló gondolataik, fájdalmaik lesznek?

Több köt össze, mint ami elválaszt. Függetlenül attól, hogy a bolygó mely pontján, milyen bőrszínnel és milyen társadalmi helyzetben élünk. Egy gyönyörű filmet ajánl Takács Dalma.

Azt, hogy mitől válik egy film vagy színdarab igazán emlékezetessé, hajlamosak vagyunk kizárólag a történet számlájára írni – holott a valóság jóval összetettebb ennél. A fény, a hang, a színek, a zörejek például olyanok, akár a só a mesében – elsőre talán nem gondolnánk bele a fontosságukba, a hiányukkal viszont a teljes produkció az ízét veszti.