Stephany Boateng semmilyen szempontból sem hétköznapi lány. Noha a neve alapján először zongoraversenyeket, YouTube-videókat, klasszikus zenei kritikákat dob fel a kereső, mára már elsősorban nem zenészként, hanem korisként definiálja magát. Sőt, úgy érzi: valójában ez a sportág adta meg neki az identitást, amit mindig is keresett.
Már lassan a csapból is az folyik, mi a jó és mi a rossz étel, hogy kell kiszámolnunk a tányérra kerülő zöldségek arányát ahhoz, hogy egészséges legyen a mikrobiomunk. Arról azonban már kevesebb szó esik, hogy valójában nincs olyan, hogy akaratgyenge étkezés – ételpreferenciáink mögött ugyanis komplex lelki folyamatok állnak.
Minden harmadik ember hazudik, ha arról kérdezi a párja, hány emberrel volt előtte, ennek oka pedig a szexualitást érő stigmákban, fals elvárásokban keresendő. De valójában mennyi közünk van a partnerünk előéletéhez?
Takács Dalma azt mondja, neki az édesapja a legjobb barátja. A közelgő apák napja apropóján beszélgetett vele apaságról, apa-lánya kapcsolatról, gyereknevelésről.
Jó lenne, ha minden gyerek védett, biztonságos környezetben találkozna először a szexualitás kérdéskörével, egy olyan világban azonban, ahol két kattintással elérhető a pornó, ez már-már utópisztikus elképzelés. Ellenben rengeteget segíthet a helyzeten, ha van a háttérben egy prüdériától mentes, nyitott és szerető szülői háló, amiben szabad kérdezni.