A Recirquel új darabja, a Paradisum egy szavak nélküli, asszociatív utazásra hív az élet és pusztulás, a természet és az ember, a test és a transzcendens határvidékén. Szubjektív beszámoló egy darabról, amely nem magyaráz, hanem hat.
Lehetetlen nem észrevenni: nyakunkon a karácsony – erről tesznek tanúbizonyságot a fényárban úszó utcák, a dekorált kirakatok és az évvégi hajtás is. Ám ez sajnos nem csak pozitív érzéseket vonhat maga után – sok háztartásban épp ilyenkor jönnek felszínre a veszteségek, a családi konfliktusok, az anyagi szorongás vagy épp a magány érzése. Erre a problémára reflektál a Coca-Cola idei kampánya is, ami a Budapest Bike Maffiával karöltve lelassulásra biztatja a közösséget, és adományokkal segíti a rászorulókat az ünnep alkalmából.
Nemsokára itt a karácsony. És bár ideális esetben ez az időszak az elcsendesülésről, a várakozásról, a befelé figyelésről szól, ám a gyakorlatban mind tudjuk: sokszor épp ezek ellenkezője igaz. Az ajándékozás, mint olyan, pedig sokszor plusz terhet rak az amúgy is bőszen megpakolt vállakra: bizony, nem egyszerű évről évre frappáns, személyes meglepetésekkel előrukkolni – pláne egyszerre több embernek.
Hat évvel ezelőtt a koronavírus-járvány alapjaiban változtatta meg az életünket. Hatására mind egyéni, mind társas szinten újra kellett, hogy gondoljuk mindazt, amit az egészségről és az egészségügyről, a társas kapcsolatainkról, a szabadságról vagy akár a munkavégzésről gondolunk – és a krízis a megannyi veszteség mellett új utakat is nyitott előttünk.
Lovas Roziról általában a színészi teljesítménye, a Loupe Színházi Társulással végzett munkája vagy épp a tavaly elnyert SzuperWMN-díja kapcsán írunk, ám nem feledkezhetünk meg róla, hogy az ismert karakter mögött ott a nő, az anya, a feleség, a barát – aki hozzánk hasonlóan elfárad, újratöltődik, és apró rutinokat alakít ki. Ezekről mesélt nekünk.
Glow
Lagom
Glow
Lagom