–

A hangja gyerekkorom óta hozzátartozik az életemhez: ő tolmácsolta egy csomó emlékezetes meccsélményemet, a gyerekkoromnak meg emblematikus pillanatai voltak a Játék határok nélkül közvetítései. De csak részben emiatt olyan, mintha mindig is ismertük volna egymást: annyi a közös pont az életünkben, hogy a végtelenségig tudnánk sztorizgatni.

A Gundel név (Gundel Károly a dédapja) már-már kötelez arra, hogy az ember gondolkodjon az étkezésekről, ízekről, ceremóniákról, s így van ezzel Gundel Takács Gábor is, aki beavat a családi nagy étkezések emlékeibe. Az meg, hogy mennyire imádja a finomságokat, már az adást felvezető vendégségben is kiderült: nagyjából úgy sorolta a kedvenc szalámifajtáit, ahogyan Gombóc Artúr a csokikat.

Kiskorában annyira imádta a szalámis szendvicset, hogy meg kellett szabni neki, maximum hányat ehet (saját bevallása szerint haspók kisfiú volt, így ma is becsületére válna az adag).

Mitől lett a Játék határok nélkül ennyire sikeres? Hogyan alakult volna a karrierje, ha annak idején nem távozik a köztévéből (először), s miben volt más a szakma, amikor a kilencvenes években visszatért? 

Közvetített már nagy sportsikereket, de ködöt, sőt esőt is. Hogy azt meg hogy kell csinálni? Ezt is elmagyarázza. Meg hogy mi történik, ha a kommentátor elalszik, miközben zajlik a síugrás. Merthogy ez is megtörtént vele.

Nem tudom, kinek milyen illúziói vannak azzal kapcsolatban, milyen lehet egy nagy világversenyen dolgozniuk a sportkommentátoroknak – szerintem a mai Popfilter végére kicsit szertefoszlanak majd ezek. Gundel Takács Gábor részletesen kifejti ugyanis, micsoda előkészületek előzik meg az utazásokat, s mi van, ha mégis minden a feje tetejére áll.

Melyik volt a kedvenc sportélménye? Melyik olimpiai érem a legkedvesebb a szívének, és mi az az egyetlen dolog, amit megváltoztatna a sporttörténelemben, ha adnék neki egy időgépet? Bevallom, némelyik válasza még úgy is alaposan meglepett, hogy igencsak felkészültem a pályafutásából.

Mit szabad egy kommentátornak, és mit nem? Erre kaptam az egyik legérdekesebb választ tőle: azt mondja, ő bizonyos életkor alatt nem engedné, hogy a kommentátorok élesben közvetítsenek, ahhoz ugyanis kell bizonyos fajta érettség és élettapasztalat, hiszen itt kiélezett helyzetekről, hatalmas érzelmekről és egész karrierekről van szó.

Mitől lesz valaki jó kvízmester? Kik a szakmai példaképei, és mi az, ami miatt ő maga jó ebben a műfajban? Hogyan került mégiscsak színpadra annak ellenére, hogy egy ponton elengedte a nagy álmát, a színészetet? Mi jelenti számára a biztos pontot az életben? 

Sok minden kiderül ebből az adásból a televíziózás kevésbé csillogó, de egyébként rendkívül izgalmas oldaláról, a sportrajongásról és arról, mi van, ha az embernek fel kell tennie a fontos kérdéseket. Vagy épp mások teszik fel neki őket.

A szakmán túl persze Gundel Takács Gáborról, az emberről is sokat megtudunk: a humorán kívül az életfelfogásáról, kisebb-nagyobb csalódásairól és olyasmikről is, amikre méltán büszke. Imádtam őt vendégül látni – és nem csak azért, mert igazi élvezettel falatozik. Hallgassátok meg, és ti is érteni fogjátok!

A Popfilter további epizódjait itt találod: 

Csepelyi Adrienn