Tíz gondolat a beszélgetésből:

1. Narcisztikus vonásai nemcsak a narcisztikus személyiségzavarral diagnosztizált embereknek vannak. És nem kell hozzá diagnózis, hogy megnehezítse a kapcsolódást másokkal. Egy jól működő kapcsolathoz kölcsönösségre, empátiára van szükség, fontos, hogyan viseljük a másik autonómiáját, sikereit, intimitás iránti igényét. Az empátia és a kölcsönösség hiánya jellemzően narcisztikus személyiségjegy. A narcisztikust zavarják a másik érzései, a véleménye, a megélései, a motivációi, a céljai, és az autonómiáját sem viseli jól.

2. A narcizmus egy spektrum, amelyen mindannyian rajta vagyunk. Az egyik végén azok az empaták helyezkednek el, akiknek a fókusza alig irányul önmaguk felé. A másik szélsőséghez azok trtoznak, akiknél a fókusz szinte teljes mértékben önmagukra irányul – ők a grandiózus narcisztikusok, akik csodálatot várnak el a környezetüktől, empátiára, kölcsönösségre nem képesek. A társ számukra nem önálló, független ember, hanem kvázi egy segéd-én, aki arra hivatott, hogy kiszolgálja a narcisztikus igényeit.

3. Extrém esetben lelki és fizikai bántalmazás is előfordulhat egy narcisztikussal való kapcsolatban. Azoknak, akik hosszabb időt töltöttek el egy erősen toxikus, narcisztikus emberrel, meghatározó élményük az elszivárgó életerő, énerő. A narcisztikusban ugyanis hatalmas űr uralkodik, amit folyamatosan be akar tölteni, ehhez kell a másik energiája, életereje, hite.

4. A narcizmus hiánybetegség, ami abból ered, hogy a narcisztikus életútjának elején hiányzott az anya-gyerek kapcsolatból az odaszentelődés; az, hogy az anya háttérbe tudja szorítani a saját szükségleteit a gyerekével szemben.

5. Bizonyos narcisztikus jegyeket, mint a grandiózus egót a társadalom jobban megengedi, elnézi a férfiaknak. Fontos ugyanakkor, hogy az önmagunkba vetett, megingathatatlan hit sok helyen és élethelyzetben elengedhetetlen tulajdonság. Ne sarkítsunk, ne gondolkodjunk feketén-fehéren a narcizmusról.

6. A „„vékonybőrű” vagy más néven: rejtett narcisztikusok a grandiózus narcisztikusokkal ellentétben kerülik a feltűnést, nem szeretnek a középpontban lenni. Ennek oka, hogy nagyon érzékenyek mások visszajelzéseire, folyton monitorozzák, mit gondol róluk a környezetük. A rejtett narcisztikusok attól tartanak, valami alapvető hiba van bennük; végtelenül sérülékenyek és sértődékenyek. Ennek hátterében az a grandiózus vágy húzódik, hogy mindenkinél különbek legyenek, viszont úgy gondolják, ez számukra elérhetetlen.

7. A kóros narcisztikussal való kapcsolat leszűkíti a világot. „Téged senki sem fog szeretni rajtam kívül; csak mellettem vagy biztonságban; neked erre a háttérre van szükséged, amit én tudok nyújtani” – a narcisztikus számára a másik autonómiája fenyegetőleg hat, ezért igyekszik izolálni őt.

8. A „gázlángozás” kifejezést George Cukor negyvenes években játszódó filmje, a Gázláng ihlette, és a narcisztikus bántalmazás egyik formáját jelölik vele. A narcisztikus számára a másik belső világa nem létezik. A bántalmazott így folyamatosan azzal szembesül, hogy a vágyai, a gondolatai le vannak söpörve, semmibe vannak véve, állandóan megkérdőjelezik őket. Így egy idő után elkezd kételkedni az érzései, megélései jogosságában, a belső világában, valóságában.

9. A narcisztikus szülő megköveteli a gyerekétől az önfeladást, az önfeláldozást, az igényeinek kiszolgálását. Számára a gyerek nem független entitás, hanem az ő vágyainak a kielégítője, korábbi, elmaradt terveinek a megvalósítója, érzéseine támogatója – a szülő kiterjesztése és segéd-énje, funkciógyereke. A narcisztikus szülők gyerekének alapélménye a bűntudat és a szégyen; az érzés, hogy van benne valami, ami nem elfogadható. A narcizmus újratermelheti magát; de egy narcisztikus szülő gyereke jó eséllyel lehet erősen empata is.

10. A narcisztikus terápiája nem egyszerű, de a narcizmusból is lehet gyógyulni – hacsak nem társul más antiszociális vonásokkal; így ugyanis a siker nem minden esetben garantált.

Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell! 

D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi