Pulzus című, új kötetében nagyon erős női témákat formál lírává László Noémi erdélyi irodalmár. Both Gabi kérdezte őt életről, irodalomról, anyaságról és a Himalájáról.

November 1-jén az elhunyt gyerekek, 2-án a felnőttek lelkei indulnak útnak, a helyiek pedig mindent megtesznek, hogy halott szeretteik visszataláljanak hozzájuk. A vidám készülődésről Mexikóban élő szerzőnk, Trembácz Éva Zsuzsanna számol be nektek.

Október utolsó, november első napjaiban egyfajta ünneptorlódás jött létre. Hogy pontosan mikor, mit, hogyan és miért úgy ünneplünk, azt most teológus végzettségű szerzőnk elmagyarázza:

Németországban sem feltétlenül álommeló a pedagógusi pálya.

Reigl Judit festő életmű-kiállításán Berecz Ágnes művészettörténész és Makláry-Soós Éva kurátorasszisztens kalauzolta végig Both Gabit. Nézzétek meg az ő szemükön keresztül a képeit annak az alkotónak, aki kompromisszumok nélkül adta át magát a művészetének, és akinek ott van a helye Jackson Pollock mellett.

Egy évtizednyi rabság, éhezés, lelki-, fizikai- és szexuális erőszak, a fogvatartónak szült gyerek… Hogyan reagál az emberi lélek ezekre a traumákra? Lehet-e mindezek után normális életet élni? A valós történet a fikció mögött iszonytatóbb, mint a netflixes Drága gyermek.

„Emma, mint az anyák nagy része, olykor a gyereke tartótisztjének érezte magát. Akit a felettes szervek, úgymint védőnő, gyerekorvos, óvónő, tanító, iskolaigazgató, szomszédasszony, férj, családtagok stb. által el lehet és el is kell számoltatni a kiskorú nevelésének minden részletéről. Mivel a gyerek még gyerek, bármilyen tettének következményeit a társadalom felé az anya viseli, aki engedte, aki hagyta. Kivéve, ha valamely tett jól sült el, illetve tetszetős. Mert akkor a dicsőség kommunális.”

Julia Roberts mindennemű manírt és modorosságot mellőz, és ha egy kérdés, vagy éppen a saját válasza megnevetteti, pontosan ugyanúgy nevet, ahogy azt a filmjeiben teszi. Őszintén, önfeledten és szívből.